Kell tehát egy ötlet! Legyen alig érzékelhetően humoros, nem úgy, mint a nagy előd. Ezt a remek tézist fel is írják a producerek, de további gondolkodásra sarkallják az alkotókat. És jön a következő szikra. Volt az a régi nagy siker, az Oroszlánkirály. Legyen megint nagy oroszlán, kis oroszlán, a kicsi ne tudjon üvölteni, mert azt nagyon romantikus módon csak a dzsungelben lehet elsajátítani, az öreg oroszlán viszont legyen füllentős, merthogy már ő is az állatkertben nőtt fel, és az a sok legenda, amit eddig levetített kicsiny kölykének körülbelül annyira igaz, mint egy választási gyűlés programbeszéde. Hát ez nagyon remek.
Most jöjjön néhány szerethető mellékfigura. Nyilván ezeknek is feltűnően jellegteleneknek kell lenniük, elég kellemetlen, ha a mellékfigurák remekbeszabottak, a főszereplők meg bénák. Ezt nehéz volt végrehajtani, egy jó barát koala elég viccesre sikeredett, és ez megtörte a koncepciót, de sebaj. A lényeg összejött. Most már csak a lá tvánnyal kellett kezdeni valamit. Még szerencse, hogy erre is volt ötlet. Enyhén lebutított figurákkal és hátterekkel itt is sikerült jelentős eredményeket elérni.
Most már csak a szülőknek kell egy-két délután, amikor kezelhetetlenek a gyerekek, és az izzadó homlokú apuka imígyen oldja meg a helyzetet: ?Gyertek, nézzük meg a Vadkalandot!? Igazi büntetés lesz, máskor majd meggondolják a büdös kölykök?
Vadkaland - The Wild, színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 94 perc Rendezte: Steve ?Spaz? Williams
