?A színészek és a bábok szinte eggyé olvadtak. Nem tudtam külön nézni őket. Néha a bábot néztem, néha a színészt.? ? mondja a fiam, miközben kifele jövünk az előadásról. Komolyan beszél a látottakról, látszik, hogy érdekelte az előadás, a mese, a bábjáték. S ez nagy szó, hiszen 9 évesen már valóban kritikusak a gyerekek, s nem lehet nekik akármit mutatni.
De a Varázsfuvola mesejáték átjött, tetszett neki, sőt még a lányomat is elb?völte, igaz, hogy az udvarhölgy báboknál megkérdezte, hogy most ezek lányok, vagy fiúk, de a szépséges Paminától és Papagénától el volt ájulva.
De milyen is ez a fajta bábozás? Kb. 110cm-es bábokat mozgatnak fekete ruhába öltözött színészek, akik nemcsak a mozgatói a báboknak, hanem a karakterüket is adják hozzá. Hiszen Németh Ilona bábtervező a színészek arcához, karakteréhez igazítja a bábok arcát, s talán ez a titka, hogy nem igazán tudjuk mi nézők különválasztani a bábot és a színészt. Egy-egy bábot általában ketten mozgatnak, gondosan kidolgozott mozgással. Ezek a mozgások nem ad-hoc jellegűek, ezek ugyanúgy meg vannak koreografálva, ki vannak találva, mint egy rajzfilm képei. Itt a színész lépésről, lépésre megtanul együtt élni a bábjával, együtt mozogni vele, s így kel valóban életre a báb, indul külön útjára az előadás. Az egyik színész beszélteti őket, a másik a mozgásban segít. Nagy a nyüzsgés-forgás a színpadon, mindenki tudja hol a helye, honnan érkezik, hova megy.
A Varázsfuvola c. mesejáték nemcsak a bábelőadása miatt újszerű, hanem a zenéje miatt is. Hiszen az előadáson egy taktusnyi Mozart zene sem hangzik el. Helyette Sáry Bánk zeneszerző kissé modern, nehezen fülbemászó zenéje kíséri végig a darabot. A színpad szélén zenészek ülnek, fuvolista, csellista, és ütős hangszereken játszó zenész. S igaz, hogy a zene nem a megszokott, de a történet hűen követi Schikaneder eredeti meséjét. A szerelemmel, ármánynal, bölcsességgel és gonoszsággal teleszőtt mese nemcsak a gyerekeknek nyújt felemelő szórakozást, hanem a felnőttek is élvezettel nézhetik meg az előadást. Ám Fodor Tamást a darab rendezőjét idézve, lehet, hogy fordítva működik a dolog?
?Évek óta az a meggyőződésem, hogy ha odafigyelünk a gyerekek világára, ugyanazokat az ellentmondásokat láthatjuk, mint a mi világunkban. Csak a gyerekeket jobban kínozzák ezek az ellentmondások, a felnőttek sokszor egy vállrándítással túljutnak rajtuk. A gyerekek a legbonyolultabb történeteket is megértik, csak nekünk meg kell keresnünk azokat a pontokat, ahol a Varázsfuvola világa érintkezik az ő világukkal.?
Ezek után döntse el mindenki maga, hogy kinek is szól igazából a Varázsfuvola előadása.
Jó szórakozást!
Legközelebbi előadás: 2006. november 25.
