Nincs is nála szuperebb
Volt, a kiskutya ugyanis a biztonságos filmstúdióból egyszer csak kikerül a valódi világba, azon belül is New Yorkba, ahonnan mindenképp haza szeretne jutni Hollywoodba - vagyis épp az Egyesült Államok túlsó felére.
A feladat nem lenne túl bonyolult, ha valóban rendelkezne azokkal a szuperképességekkel, amiket megálmodtak neki a tévésorozat alkotói. Minthogy azonban csak egy átlagos eb (amit előbb-utóbb magának is be kell látnia), útja igen hosszúra nyúlik. Szerencsére társául szegődik egy utcán edződött macska, Mici, illetve egy tévéfüggő hörcsög, T-Rex, aki történetesen nagy rajongója Voltnak.
Negédes dal, majd érzelmi túlcsordulás
Az alapsztori tehát elég ötletes, a karakterek pedig egytől egyig telitalálatnak bizonyulnak, kezdve Volt gazdájának simulékony ügynökétől a New York-i flaszteren kapirgáló, hiperlaza galambokig. A gond ott kezdődik, hogy egy hamisítatlan Disney-filmmel van dolgunk: körülbelül a film felénél felcsendül egy borzasztóan negédes dal (eredetiben Hannah Montana, vagyis Miley Cyrus előadásában), és onnantól kezdve nincs megállás, valósággal tobzódunk a túl érzelgős, patetikus jelenetekben.
Voltnak és Micinek eztán számos komoly beszélgetése akad az otthon és a szeretet mibenlétéről, előbbinek pedig több alkalma nyílik arra, hogy ne csak a képernyőn, de a valóságban is hőssé váljon, és persze megismerje az egyszerű kutyalét örömeit. Az érzelmi túlcsordulás leginkább azért sajnálatos, mert a film első fele valóban ötletes és pörgős, ráadásul teli van humorral.
A rajzfilm mindenesetre így is elnyerte a szakma elismerését: Golden Globe-ra jelölték és a tizennégy Oscar-esélyes animációs film közé is bekerült (a három végső nevezettet január 22-én hirdeti ki az akadémia), olyan darabokkal együtt, mint a Wall-E, a Kung Fu Panda vagy a Horton. A produkcióhoz több híresség is csatlakozott, a már említett Miley Cyrus például nemcsak énekel, de Volt gazdájának is kölcsönzi a hangját, magát a kutyát pedig John Travolta "szinkronizálja".
