A Gyergyószárhegyi Művésztelep a hetvenes évek szűk levegőjében az alkotók számára a kivonulást, a békét és a szabadságot jelentette: az első művésztáborokat a helyi ferences kolostorban, a nagybányai szellemiség jegyében szervezték. A hagyományok őrzése mellett azonban fontos volt a nemzetközi fősodorhoz való kapcsolódás is. Később is megmaradt ez a két irány: a tradícióból való inspirálódás, valamint a progresszivitás. A művésztelep ötven éve alatt kilencszázhetvenhat alkotó fordult meg Szárhegyen, most hatvannégyen kaptak bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnokban.
A kurált anyagból nagyon világosan látszik, hogy az alkotók számára a természeti és rurális környezet fontos inspirációt jelentett, gyakran nyúltak talált anyagokhoz, fához, gallyhoz, kötélhez, amelyből különféle szobrok vagy installációk készültek. Nagyon izgalmas Kim Woon-Young lebegő műve, amelyben a helyi materiális adottságok a távol-keleti szemlélődő filozófiával kerülnek szintézisbe. A durva felületkezelés a nyerseséget jelöli, a felfüggesztés és a lebegés pedig érzékeny egyensúlyt mutat fel. Ionel Mihai Stabil Sturdy névre hallgató, gallyakból összeállított „erdőszellemei” gólemszerű hatást keltve emberi formát öltenek. Egyszerre bájosak és játékosak, ugyanakkor van bennük valami rémisztő is.
Az egyszerűség is jól jellemzi e munkákat, kivehető, hogy az alkotók a világ kuszaságára, összetettségére és zavarodottságára reagálnak így. Berze Imre Guruló formája vagy Posta Máté Káosz és rend című műve is a beavatkozás redukálását hirdeti, azt, hogy a művésznek nem kell túl sokat hozzátennie a már meglévőhöz, hogy megszülethessen a műtárgy.
A kiállítás érdekesen tükrözi az alkotók istenkeresését, a szentbe és a transzcendensbe vetett hitüket. Érzékelhető, hogy nem találják a varázst a világban, Szárhegy azonban menekülő útvonal számukra: itt újra rátalálnak a spirituális dimenziókra. A Bukta Imre festményén szereplő alaknak mágikus aurája van, Gaál József Bohóca hatalmas Gólem, aki fölénk magasodva félelmet kelt, ugyanakkor tagadhatatlan istenszerűsége. Siklódy Zsolt Energizer című festményén a keresztre feszített Jézusok villanypóznán jelennek meg, amelyek az élethez szolgáltatják az áramot, az energiát.
Néhány műnek erős politikai áthallása van, Erős István Box című művén az alkotó kenyérből készült bokszkesztyűt visel, amely a szülei államosított, majd harmincöt év után visszakapott földjének első búzaterméséből készült. Gisle Harr deszkalapokból állította össze Transylvania in my Heart című objektjét, mely nézetétől és a befogadó mozgásától függően egyszer a román, máskor a magyar zászlót mutatja fel.
Jó, hogy egymás közelségében szerepel Mayer Éva Továbbított üzenet Gyergyószárhegyről III. és Imre Mariann A mulandóság rögzítése című munkája, mert érzékenységük folytán szépen párbeszédbe lépnek egymással. Mayer a tér szakralitását és az emlékezet tünékenységét egyszerre képes megjeleníteni a szépség eszközével. Sallangmentesen és hitelesen beszél a varázsról, az elmúlásról. Imre Mariann hasonlót mond, videón rögzítve, ahogyan a patakban a rózsafüzér a víz hullámzásának hatására lebegni kezd.
Jót tesz a kiállításnak, hogy a kurátorok nem próbálták meg az elmúlt évszázad összes alkotóját beszuszakolni a tárlatba, és hogy az alapító elődök, Márton Árpád, Gaál András, a nagybányai szellemiséget közvetítő Aurel Ciupe és Balla József életműve előtt tisztelgő néhány hetvenes évekbeli alkotás bemutatása után a jelenre koncentráltak. Ugyanakkor a három teret bejárva visszakapjuk azt a hangulatot, amely egy-egy szárhegyi tábor ideje alatt uralkodhat.
A kiállítás április 27-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
