A volt francia császár legfeljebb még egy évig élt volna, ha kiszabadul száműzetéséből, ugyanis a gyomorrák végzett volna vele - ezt a következtetést vonták le a Napóleon halálának másnapján olasz és angol doktorok által készített boncolási jegyzőkönyvekből a dallasi Texas Délnyugati Orvosi Központ Egyetemének szakértői.
Robert Genta patológus professzor és kollégái a legkorszerűbb diagnosztikai módszerek alapján vették ismét górcső alá a boncolási dokumentumokat, és megállapították: Napóleonnak úgynevezett IIIA fokozatú gyomorrákja volt, amellyel a mai betegek legfeljebb 20 százaléka élhet egy évnél tovább. A boncolási jegyzőkönyvek szerint a franciák trónfosztott császárának 10 centiméteresnél hosszabb daganata volt, súlyosbítva egy fekéllyel, amely áthatolt a gyomorfalon és elérte a májat. Bizonyíthatóan jelentős gyomorvérzése volt, egyes helyeken a nyirokcsomók rendellenesen megnagyobbodtak és megkeményedtek. Ezen tünetegyüttes alapján állapították meg az amerikai kutatók a kifejlett gyomorrákot.
A volt császár 1821. május 5-én hunyt el, és kezelő orvosa rosszindulatú gyomordaganatban jelölte meg a halál okát. A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy a császár halálát gyomorrák okozta, bár ezt a diagnózist 1961-ben kétségbe vonták; mérgezésre gyanakodtak azon az alapon, hogy Napóleon hajában arzén nyomaira bukkantak. Az amerikai patológusok szerint az arzén valószínűleg azoknak a tisztító kúráknak a révén került a szervezetébe, amelyekkel orvosai próbálták megmenteni az életét.
Ha Napóleont szabadon engedték volna, vagy elszökött volna Szent Ilonáról még 1821 előtt, végzetes betegsége megakadályozta volna abban, hogy ismét az európai történelem színpadára lépjen - összegezték véleményüket az amerikai patológus szakértők a Nature Clinical Practice: Gastroenterology and Hepatology című folyóirat januári számában írott tanulmányukban.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Hofer László, Washington)
