A gyöngéd, magasztos hölgyszellemként méltatott bárónő adománnyal támogatta a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, és a Jóltevő Asszonyi Egyesület elnökeként a jótékonyságnak szentelte az életét.
Az 1815 és 1817 közötti, a kedvezőtlen időjárás által okozott európai éhínség Pest-Buda lakosságát sem kímélte. József nádor második felesége, Hermina főhercegnő a lakosság helyzetének javításán munkálkodó asszonyi egyesület létrehozását kezdeményezte. A korabeli bürokrácia történetében valószínűleg rekordnak számított, hogy a kérelemre már nyolc nap múlva királyi engedély érkezett – sőt, egyszerre két egyesület számára is, mert Pesten és Budán is bejegyeztek egy-egy Jóltevő Asszonyi Egyesületet. Hermina hercegnő 1817-ben belehalt ikergyermekei szülésébe, és idővel a nádor harmadik felesége, Mária Dorottya vette át az egyesület tiszteletbeli elnöki tisztét.
Az asszonyi egyesület hamarabb megalakult, mint az akadémia vagy a kaszinó, és elsőként juttatta társadalmi szerephez a nőket – ráadásul arisztokratákat és polgári származásúakat egyaránt. A különböző indíttatású hölgyek együtt jártak „családlátogatásokraˮ, és döntöttek a rászorulók segélyezéséről, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mészáros Johanna az egyesület elnöke volt. Javaslata nyomán iskolát alapítottak rászoruló asszonyok számára, ahol szakmák kitanulására nyílt lehetőség, és az előállított kézműves termékek értékesítéséről is gondoskodtak. Ehhez telket, épületet vásároltak, és az iskola fenntartásának biztosítását is magukra vállalták.
Johanna a polgárosodó Magyarország szalonéletébe is bekapcsolódott. Az elsősorban német nyelven folyó társalgást időről időre külföldi hírességek, például Karoline Pichler osztrák írónő látogatása tette izgalmassá. Pezsgő szalonélet azonban nem jellemezte a reformkori Pest-Budát. Az arisztokrácia nagy része nem Pesten, hanem Bécsben élt, Pozsonyba is csak az országgyűlések idejére költöztek. Másrészt hiányzott a széles polgári réteg, amely motorja lehetett volna a társadalmi kapcsolatteremtés e helyszínének. Szalonok szervezése és fenntartása kimondottan női feladatnak számított.
Szalonpótlóknak tekinthetjük az irodalmi élet alakjai körül kialakult társaságokat és a politikai szalonokat. Ilyen volt például Batthyány titkára, Kuti Lajos szalonja, ahol a magyar termékek védelmét céljául választó Védegylet iratait készítették elő. Feljegyzések szerint a szalonban angol teát szolgáltak fel, ami ellentétes volt a Védegylet hazai termékek fogyasztására buzdító felhívásaival.
Vörösmarty Mihály egyik versében a reformkori törekvések női támogatását kérte, illetve hiányolta: „Egy eskü kell, egy néma fogadás:/ »Szeretni e minden adó hazát!« / Mért hát szemedben büszke tagadás?/ Mért áruló a hang, mit ajkad ád?”
A női feladatok meghatározása továbbra is a férfiak kiváltsága volt: Vahot Imre szerint az igazi honleány fő gondja az, hogy a háza rendes, tiszta legyen, továbbá, hogy takarékosan vezesse a háztartást, pártolja a honi ipart, és ruhaviseletével is kinyilvánítsa honleányi elkötelezettségét.
Két arisztokrata hölgy, Zichy Antónia és húga, Karolina a reformkori buzgalom jeles képviselője lett. Szalont vezettek, és szabadszájú megnyilatkozásaik révén jelentős politikai befolyásra tettek szert. Petőfi lelkes versében „borús hazánk két sarkcsillagának” nevezte őket. Szalonjukban a kor minden befolyásos személyisége megfordult. Szokatlanul nyers modor és szabadszájúság jellemezte őket. Még József nádor kedvéért sem változtattak stílusukon, és őt mulattatta „isteni gorombaságukˮ. Viseletükkel is a nemzeti ügyet szolgálták: ők hozták divatba a magyaros viseletet, és kizárólag magyar alapanyagból készíttették ruháikat. Támogatták a Védegylet törekvéseit, és még kékfestő anyagból készített ruhát is viseltek, pedig az közrendűnek számított.
A Zichy nővérek családi neveltetésük folytán erős nemzeti öntudatúak voltak. Szépségük és intelligenciájuk a kor legbefolyásosabb asszonyaivá tette őket. Antónia Batthyány Lajos feleség lett, és jelentősen támogatta férjét a politikai tevékenységében. Karolina, a húga Károlyi György gróf felesége lett, de nővére férjéhez is erős érzelmi szálak fűzték. A szabadságharc leverése után mindketten emigráltak. Antónia házát Genfben a magyar emigráció vezéralakjai látogatták. Életük végéig kitartottak Habsburg-ellenes álláspontjuk mellett, Antónia még azt is megtiltotta fiának, hogy szerelmét, Erzsébet királyné unokahúgát feleségül kérje. „Gyilkos családba nem nősülünk”– indokolta a döntését.
A cikk a Petőfi Irodalmi Múzeum a reformkori női szerepeket tárgyaló előadás-sorozatának Szalonok és a politika című, 2023. február 21-én tartott rendezvényén elhangzottak alapján készült.
Nyitókép: Roger-Viollet via AFP
