Gyulai Líviusz 1937 telén született Baróton. A család 1946-ban a nyugat-magyarországi Sopronba repatriált. Gyermekkori olvasmányai során megismerte a nagy francia illusztrátorokat, Dorét és Daumier-t. 1952-től Budapesten, a Képzőművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd ennek elvégzése után, 1956–1962 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult, mesterei Ék Sándor, Fónyi Géza és Kmetty János voltak. Aktív szereplője volt az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak a Képzőművészeti Főiskola hallgatóival együtt, amelynek következtében a pályakezdő években számos retorzió érte. Magyarországon – leszámítva az 1973-as Munkácsy Mihály-díjat – sokáig nem kapta meg a hivatalos megbecsülést, a rendszerváltástól kezdődően azonban sorra nyerte a legrangosabb elismeréseket, az Érdemes Művésztől (1989) a Kossuth-díjon át (2004) a Nemzet Művésze kitüntetésig (2014).
A művész életpályáját korok, stílusok, technikák és műfajok közötti átjárás jellemzi. Mindezt minden korszakában a legmagasabb mesterségbeli tudással, alázattal és ritkaságszámba menő energikussággal tette.
Az Erdélyi Művészeti Központban rendezett kiállítás összefoglaló jellegéből adódóan igyekszik minél többet felvillantani az életműből. Jelen tárlat több mint 180 grafikai munkát, többek közt archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat mutat be. Ugyanakkor a kiállítás során megtekinthetőek lesznek Gyulai Líviusz animációs filmjei, amelyekhez nemcsak a figuraterveket, a fázis- és háttérrajzokat készítette a művész, hanem forgatókönyveit, történeteit is maga írta, így önmagukban is önálló értékű alkotások.
Nyitókép: Gyulai Líviusz: Nagymamák tengerpartja, 1974 (részlet)
