Martin McDonagh, Leenane szépe című művét 1996-ban nyolc nap alatt írta, állítólag a Hogyan írjunk? könyv útmutatásai alapján, amely egy anyának és lányának a kapcsolatáról szól.
Maureen csúnyácska negyvenes, vénlány, aki az anyjával, Maggel él, és akinek minden kívánságát cselédként teljesíti. A hipochonder vénasszony igencsak megkeseríti lánya életét, de Maureent sem kell félteni, mert benne is jó adag gonoszság munkál. Tévénézés és a véget nem érő gyilkos civódások töltik ki a két nő életét, mígnem egy nap meghívást kapnak Pato Dooley partijára. Maureen csinos ruhát vesz fel, és egyszer az életben igyekszik jól szórakozni. Ez sikerül is, hiszen az egész éjszakát a férfivel tölti. Másnap reggel Maureen és a féltékeny anya Pato szeme láttára hajba kapnak, de a férfit ez sem tántorítja el. Levelet ír Maureennek, amiben megvallja, hogy szereti és magával akarja vinni Bostonba. Persze a levél nem jut el a címzetthez, Mag felbontja, majd elégeti. Maureen azonban rájön anyja tettére, de sajnos már túl késő?
?Tragikomédia, vagy inkább olyan tragédia, amit muszáj végig nevetni. Nincs benne semmiféle újítás, modernnek, formabontónak távolról sem nevezhető, talán még azt is ráfoghatjuk, hogy kissé melodramatikus. Csak éppen a maga módján tökéletesen megírt, hibátlan ritmusú darab, ritka jó dialógusokkal és sűrű, eredeti fekete humorral? ? mondta a darabról a rendező, Upor László, aki hozzátette, hogy sok éve fejlődő kapcsolata van a Csiky Gergely Színházzal, így magától értetődő volt, hogy egyszer létrehoznak majd egy közös produkciót.
?A temesvári magyar társulathoz jó ideje mind szorosabb szálak fűznek. Játszották fordításomat, előadást tartottam egy remek produkciójuk kapcsán, rendszeresen nézem a produkcióikat, évek óta vezetem remek májusi fesztiváljuk (TESzT) szakmai beszélgetéseit. Úgy éreztük, van dolgunk egymással? ? monda Upor László, aki a darab próbáiról is mesélt: ?A tavalyi évad lezárása után a tikkasztó temesvári nyárban intenzíven próbáltunk négy hetet. Aztán másfél hónap szünet után visszaköltöztünk a próbaterembe, és a szeptember végi bemutatóig folytattuk a munkát?.
Bár Temesváron viszonylag szűk a színházba járók köre, ennek ellenére eddig nagyon jó visszajelzések jöttek a darabról. ?Amikor csak lehet, én is beülök megnézni az előadást, a közönség általában együtt lélegzik a színészekkel ? hol nevet, hol érezhetően megindul ?, ahogy ezt mindig is szeretnénk. A Játéktérben és a Criticai lapokban megjelent írások dicsérik az előadást? ? mondta Upor László, aki hozzátette, hogy ő elsősorban dramaturg, műfordító és tanár, akinek a neve mellett utoljára éppen harminc éve állt az, hogy ?rendező?. ?Jó néhány amatőr előadás után döntöttem úgy, hogy mégsem ez az én utam, és nem rendezek többet. Aztán Temesváron mégis belevágtam. Ez elég nagy kihívás, nem?? ? mondta.
Németh Orsolya
