- Milyen "használati utasítást" adna darabja budapesti nézőinek, hiszen a Trafóban látható Entity - mint hallottuk - egy tudományos kísérlet része? Mennyiben fogja majd érzékelni a néző, hogy itt pszichológiai és neurológiai kutatások eredményeit is láthatja?
- Egyáltalán nem baj az, ha a néző nem ért mindent, pontosabban: nem pont azt, ami engem irányított. Nem kell érteni a koncepciómat, az viszont tény, hogy ha az másmilyen lenne, a darab sem ilyen lenne: másként mozognának, más történne a színpadon. A kulcs a műhöz talán annyi, hogy a szándékosság és ösztönösség viszonyát kutatja. Nem azok ellentétét, hanem kombinációját, az emberi mozgáson belül. Olyan képsorok is inspiráltak, amelyek állatok mozgásáról készültek. Maga a természet, a fizika.
- Izgatja a tudomány?
- Ma általánosságban is a levegőben van a tudományos érdeklődés: az embereket érdekli, mi hogyan irányítja az életüket: egyre több könyv, médiatermék szól erről. Abban, hogy ez a műsor egy tudományos projekt része, nyilván szerepet játszik az, hogy jelenleg projekt-orientált világban élünk: az élet legkülönbözőbb szakterületeire jellemző ez a kutatási, működési forma. Persze ettől függetlenül már gyerekkoromtól érdekeltek a természettudományok: a kémia, a fizika, a biológia.
- És a tánc?
- Nyolc-tíz éves voltam, mikor olyan filmeket láttam, mint a Grease, vagy a Saturday Night Fever, ezek teljesen lázba hoztak, később meg a techno. Így, ezekben az irányokban kezdtem el táncolni. De hát teljesen mindegy is, hogy milyen műfajban kezded el, ha egyszer táncolnod kell... Amúgy örökmozgó is voltam: futottam, tornáztam.
- S hogy jutott el oda, hogy klasszikus képzettség hiányában is a világ vezető balettegyüttesei hívják meg koreografálni?
- Saját társulatommal, a Randommal 22 éves korom óta (16 éve) folyamatosan kísérletezem. Mintegy 8 éve kezdtem balettal is foglalkozni: inspiráltak a lehetőségei, rengeteg ötletet kínál. Az pedig a klasszikusan képzett táncosokat vonzotta, ahogyan a mozgást megközelítettem: meglátták benne saját határaik tágításának lehetőségét.
- Nem minden klasszikus balett- társulatra jellemző ez a nyitottság. És a közönség? Hogyan fogadta merész vonalvezetésű műveit a londoni Covent Garden közönsége?
- Nagyon tetszett nekik. Olyat láttak, amit eddig nem ismertek, ami túlmutatott azon, amit azelőtt a mozdulat határának hittek. A nézők szeretik, ha lenyűgözik őket, szeretik az attraktívat. Az ilyesminek is lehet szépsége, nem csupán A hattyúk tavának. S úgy látszik, Párizs, San Francisco, London - nagy operaházi balett-társulatok, utóbbiban vezető koreográfusként szerződtettek két éve - közönsége nyitott erre. A milánói Scalában még operát is rendeztem. Most épp a Holland Nemzeti Táncszínháztól értem haza: az is egy klasszikusan képzett társulat, de a színpadon a lehető legprogresszívabb kortárs irányzatok nyelvein beszélnek, nagyszerűen. Kíváncsian várom, mit szól majd a darabhoz a Trafó közönsége...
