Oroszi Iván: Ha meghallgatod a lemezt, érezni fogod a hely különleges hangulatát

Egykoron 1984 őszéig a Budai Ifjúsági Parkban minden koncertet rögzítettek, azóta ez az aktivitás alapvetően nem jellemző a koncerthelyszíneken. Honnan jött az ötlet, hogy archiváljátok az anyagokat, és hogy azokat majd meg is jelentessétek?

Jelen pillanatban kapacitáshiány miatt nem tudunk minden koncertet felvenni, ugyanis van, hogy egyszerre három esemény is zajlik a ház falai között, de az intézmény szeretne idővel minden előadást rögzíteni. Az ötlet úgy merült föl, hogy a Magyar Zene Háza meg akarta mutatni a sokszínűségét és azt is, hogy még egy műfajon belül is mennyire változatos a paletta: például a Vágtázó Halottkémek mellé odatettünk egy Másik János-produkciót és egy Anima Sound System-felvételt, ezzel is prezentálva a műfaji gazdagságot.

Jól hallhatóan arra törekedtetek, hogy egy-egy előadótól elsősorban kuriózumokat mutassatok meg. Ezeket egyeztettétek a zenekarokkal is?

Igen. Ilyen volt például a folyton átalakuló Anima Sound System eredetileg 1997-ben rögzített 68’ című dala, aminek az volt az érdekessége, hogy a legelső énekesnőjükkel, Bognár Szilviával készült a koncertfelvétel, de már egy teljesen más felállásban. De ott van a The Qualitons Kulmi című dala, ami csak helyhiány miatt maradt le a zenekar 2010-ben megjelent vinyllemezéről.

A KFT esetében az Éljen a szerelem! került föl. Ez a dal – és egy egész lemez – nem Laár Andrással, hanem Mohai Tamással készült egykor, de itt Bornai Tibor mellett most Laár vokálozik. Az albumon található egy Hó Márton-dal is, ő sajnos nemrég elhunyt. A lemez megjelenésekor még élt, az utolsó beszélgetésünkkor mondtam neki, hogy be kéne jönnie a tiszteletpéldányokért, de sajnos már nem tudta átvenni azokat.

A vinylalbumoknak korlátozottak a lehetőségei, egy album játékideje maximum 45 perces, ezért sem akartunk egy előadótól hosszú dalokat, mert az elvette volna a lehetőséget más művészektől.  

Egy ennyire széttartó zenei spektrumot – Víg Mihálytól a Vad Fruttikig – nyilván nem olyan könnyű összeszerkeszteni. Mire figyeltetek elsősorban?

Fontos volt az A és B oldal egységének elve. Mindegyik oldal egy lazább hangvétellel kezdődik, majd jön egy dinamikai csúcspont, aztán szépen visszaereszkedik – és persze nem véletlenül ér véget a Pop-rock album B oldala Másik János Finálé című szerzeményével. Dömötör Endrével, az album társszerkesztőjével mindketten írtunk egy-egy listát, hogy mit szeretnénk hallani a lemezen, és meglepő, de teljesen megegyezett a két lista, csak a sorrend tért el egy helyen.

A többi, szintén ritkaságokkal, egyszeri összeállásokkal, megismételhetetlen pillanatokkal teli Selection-kiadványt az adott stílus szakértői, a ház munkatársai állították össze, de például Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója is véleményezte a Classic elnevezésű válogatást, amelyet Szálka Zsuzsanna a klasszikus/kortárs műfajok szerkesztője és Pap Péter András szerkesztő munkatárs állított össze. A tradicionális Selection-válogatást Salamon Soma, a tradicionális programok szerkesztője, a globálzenei válogatást pedig Halmos András, a zene háza koncertcsoportjának vezető szerkesztője állította össze.

Volt-e vita arról, hogy a válogatások helyett esetleg egy-egy teljesnek mondható koncertet rögzítsetek? Egyáltalán: várható-e, hogy egy zenekar előáll egy teljes MZH-s koncerttel?

Ez sokáig nem merült föl, az eredeti cél az volt, hogy mutassuk meg az intézmény sokszínűségét, és aki haza akar vinni egy-egy emléket az elmúlt néhány évből, ezt meg tudja tenni. Itt jegyzem meg, hogy a Pop-rock, Global, Traditional és Classic mellé a tervek szerint még idén megjelentetünk két másik műfaji válogatást, egy jazz- és egy gyerekműsoralbumot. És igen, tervben van az is valamikor, hogy egyetlen előadótól jelentessünk meg koncertlemezt, de most arra fókuszálunk, hogy befejezzük a válogatássorozatot.

Érvényesült-e az értékesítés tervezésekor a múzeumshop-effektus, az, hogy a kiadványokat jól el lehet adni a koncertek után, amikor valami szuvenírt szeretne hazavinni a látogató?

A koncepció sokkal inkább az volt, hogy készüljenek lenyomataik a fellépéseknek. De természetesen nem lehet eltagadni, hogy létezik ez a bizonyos látogatói reflex, az, hogy szeretne a néző valami kézzelfoghatót is hazavinni. És mivel a házban rengeteg a külföldi látogató, nekik is szuper lehet egy ilyen szuvenír, pláne, hogy Nagy Gergely, a zene háza kiállítási osztályának vezető grafikusa gyönyörű borítókat tervezett a ház fotóival és az egyes műfajok színkódjaival. Fontos hozzátenni, hogy a kiadványok limitáltak, sorszámozottak, a kazetták pedig tényleg gyűjtői példányok: azokból kiadványonként 50 (!) darabot gyártottunk.

Tudható, hogy a négy kiadvány közül melyik a legsikeresebb?

Ahogy arra számítani lehetett, a Pop-rock. De itt tényleg 14 olyan felvétel található, amelyek soha sehol nem jelentek meg ebben a formában, sőt, a streamingfelületeken sem elérhetők.

A vinylen, a CD-n és a kazettán megjelent anyagok keverései az adott formátumra vannak optimalizálva?

Persze! A rögzítést és a keverést a zene háza stúdiójának munkatársai készítették, sokszor az előadók jelenlétében. Tegyük hozzá: abban, hogy a felvételek ilyen jó minőségben készültek el, elévülhetetlen érdemei vannak Rozgonyi Péternek is, aki a végső maszterelést készítette. És az sem mellékes körülmény, hogy a vinylek a Hanaton Hanglemezgyárban készültek, tehát magyar présüzemben. A kis szériaszámú kazettákat és a CD-ket viszont külföldön gyártattuk, mert már megszűnt Magyarországon ezek nagyüzemi gyártása.

A zene háza ajándékboltján kívül máshol is be lehet szerezni a kiadványokat?

Igen, a legtöbb online lemezboltból megrendelhető, de természetesen az offline boltokban is beszerezhető.

Mondhatjuk-e azt, hogy ezeken a felvételek hallatszik valamiféle MZH-féle atmoszféra?

Aki itt fellép, tudja, hogy exkluzív helyen lép föl, és valószínűleg az előadását is ennek szellemében állítja össze. Ha önmagában egy-egy felvételt kiragadsz a lemezekről, bizonyára nem mondod meg, hogy hol készült, de ha kezedbe fogod a kiadványt, és az egészet meghallgatod, érezni fogod a hely különleges hangulatát.

Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu