Ha mondanivalód van a világnak, csinálj fesztivált!

Az augusztus 8-9. között megrendezendő Váralja Akusztik Fesztivál immár negyedik éve dolgozik elkötelezetten a feltörekvő, akusztikus dalszerzőkért és Kelet-Magyarország kulturális értékeiért. A különleges minifesztivál elméleti alapját az akusztikus ökológia (minden helynek hangja van) és az akusztikus művészetfilozófia (jó dal az, ami egy szál gitárral is működik) gondolatai adják – erről, valamint többek közt a minifesztiválok kulturális jelentőségéről beszélgettünk a Váralja Akusztik egyik alapítójával, Hámori Marcival.

Kérlek, fejtsd ki, mit foglal magába a fesztivál elméleti alapjait adó akusztikus ökológia!

Az akusztikus ökológia tudománya a hangkörnyezettel foglalkozik. Minden helynek vannak mesterséges és természetes hangjai – ezeket írja le és analizálja az akusztikus ökológia, valamint vizsgálja, hogy ezek milyen hatással vannak az emberekre. Ez lényegében a természet akusztikája, ebből jött a szlogenünk is.

A fesztivál létrehozásakor abból indultunk ki, hogy van egy általunk szeretett hely, Boldogkőváralja és a Téka tábor, amelynek ismerjük a csendjét, a soundscape-ét. Ezt a hangkörnyezetet igyekszünk harmonikusan kiegészíteni a zenei programokkal. A fellépőink ráhangolódnak, majd kiegészítik a „természet akusztikáját”. 

Ha megnézzük a fesztiváltérképet, 90 százalékban elektronikus fesztiválok találhatók természetes környezetben, ami szerintem nem mindig passzol. Szerintünk az akusztikus zene is társulhat erdei helyszínekhez – a zempléni erdőségekhez mindenesetre bizonyítottan.

Mit jelent az akusztikus művészetfilozófia?

A Váralja Akusztik művészi eszménye az akusztikusan megszólaló dalszerzőiség. Valljuk, hogy az a jó dal, ami egy szál gitárral is működik, és nem az énekesi kvalitás vagy látványos koncertshow függvénye a jó zene. Nálunk is van elektronikus tánczene, szubkulturális hiphop, nagy zenekaros rockkoncertek és menő fénytechnika is, de alapvetően a zene letisztult, stílusfüggetlen állapotát keressük – ez az akusztikus művészetfilozófia. Az erdő ölelte szabadszínpadon fellépő zenészeinket arra kérjük, bontsák le a dalaikról a műfaji elemeket, minimalista-folk térbe helyezve az alkotásaikat, ami tulajdonképpen minden stílus kiindulópontja. Ez különleges, közvetlen, spontaneitással és kísérletező kreativitással átjárt, valamint az akusztikus ökológiához alkalmazkodó koncerteket eredményez.

Tehát a zenét és az embereket is a gyökerekhez vezetitek vissza, a természetbe. 

Igen, szeretnénk kiterjeszteni az emberekre a fesztivált átható filozófiát. Szintézisbe szeretnénk hozni a fesztiválon a zenét, a művészetet, az embereket. Ez egy nagy, családias hangulatú buli, ahol – ahogy említettem – stílusfüggetlen művészetet kínálunk, tehát mindegy, hogy ki milyen stílusból, világnézetből érkezik, a fesztivál egy közös pont lehet mindannyiunk számára.

A Váralja Akusztik origója a természet és a természetre hangoltság univerzális lelkülete. De mielőtt túl sok lenne az elmélet: mégiscsak attól jó ez a rendezvény, hogy szeretetteljesek az emberek és hogy lehet mezítláb mászkálni.

Manapság nem egyszerű a minifesztiválok helyzete. Titeket mi segít a működésben?

A túlélésünk záloga, hogy van egy összetartó kis közösségünk, amelynek a szívügye a fesztivál. Sok mindent házon belül tudunk megoldani – a grafikai feladatoktól a sajtózáson át a fénytechnikáig –, van körülöttünk egy támogató kapcsolati háló. Mindig vannak, akik rátalálnak, beleszeretnek a fesztiválba, és a következő évben hozzá is tesznek valamit – hoznak fényfüzéreket, pár plusz repoharat, vagy csak tovább osztanak minket Facebookon. Amíg vannak ilyen társaink, addig megmaradunk. 

Mit gondolsz, miben rejlik a kis fesztiválok kulturális jelentősége?

Én úgy tekintek a minifesztiválokra mint apró kulturális oázisokra, amelyeknek nagy szerepük lehet a kultúra megújulásában. A minifesztiváloknak nagyobb a mozgástere, hiszen meg tudnak fogalmazni olyan értékes, összetettebb üzeneteket is, amelyeket a nagy, fogyasztóorientált tömegrendezvények nem engedhetnek meg maguknak, mert szűkülne vele a piacuk. Fontos, hogy ne mindenki azt csinálja, ami garantáltan népszerű, garantáltan eladható. Ez kockázatos, de mégiscsak ettől lesz színesebb az életünk. A kisebb fesztiváloknál rendre megjelenik valamilyen többlettartalom a szórakoztatáson és a show-bizniszen túl, aminek igenis nagy ereje lehet – gondoljunk csak bele, egy fesztivál a zene, a gasztronómia és a felvonuló kisközösségek együttes erejével hat. Ha nagyon el akarunk mondani valamit a világnak – persze a zenekar-alapításon és a regényíráson túl –, talán a leghatékonyabb, ha csinálunk egy fesztivált. 

Hogyan született a fesztivál?

Pár évvel ezelőtt egy esküvőn vettünk részt Boldogkőváralján a szervezőtársammal, ahol realizáltuk, hogy ez a gyönyörű, ékszerdobozszerű erdei tisztás gyakorlatilag egy fesztiválhelyszín. A következő évben – 2022-ben – tartottunk ott egy nagy házibulit, az első fesztivált. A hely tagadhatatlan varázsát tükrözi, hogy aki egyszer eljön, visszakívánkozik. A látogatók évről évre visszajönnek, magukkal hozva a barátaikat. Így – bár alacsony költségvetéssel dolgozunk – organikusan, a személyes hangulatát megtartva épül-szépül a fesztivál. 

Fontos, hogy később sem akarunk túlzottan professzionális, termékszagú rendezvényt. A cél, hogy a látogató azt érezze, vele válik teljessé az esemény, nemcsak passzív fogyasztó, hanem aktív résztvevő. 

Kik lépnek fel az idei Váralja Akusztikon?

Az utóbbi években általában világzene a fő műsorszám, idén nagy örömünkre két folk- és világzenei berkeken belül kiemelkedő zenekar jön hozzánk: a mohácsi Balkan Pop-Up és Ózdról a Várkonyi Csibészek. Az egyik balkáni zenét, a másik egyedi fűszerezésű cigány muzsikát játszik, amelyek nagyon jól rímelnek az univerzális művészet felfogásunkra. Mellette akusztikus koncertet ad a Csaknekedkislány és számos további, mindenféle műfajból érkező előadó, a lineup a weboldalon megtalálható. A koncertek mellett pedig lesznek tábori programok, színpadi beszélgetések, íjászat, kvíz, jóga, fafaragás, kerekasztal-beszélgetés, közös énekléssel egybekötött tábortűz. Itt hozzáteszem, hogy a fesztivál szervezésével párhuzamosan létrehoztunk egy olyan könnyűzenei online portált, ahol új szempontból közelítünk a könnyűzenéhez. A Dalrokonok című cikksorozaton belül olyan stílusfüggetlenséget képviselő írásokat, személyes reflexiókat osztunk meg, amelyek segítik a könnyűzene „értő olvasását”. 

Mit jelent a könnyűzene értő olvasása?

Manapság mindenhonnan ömlik ránk a zene, és sokszor az az ember érzése, hogy azok fogyasztanak minket, nem pedig mi őket. A Dalrokonokkal és a fesztivállal arra teszünk kísérletet, hogy kevésbé passzívan és felszínesen hallgassuk a könnyűzenét – mélyebben, dalközpontúan és szövegcentrikusan. A könnyűzene, avagy kereskedelmi zene produkcióinak jelentős részét az énmarketing, a menedzsment, a brandépítés teszi ki – de ha nem kereskedelmi, hanem művészi értéket keresünk benne, akkor a dalokról kell beszélni.

A manapság visszatérő bakelitkultúra lényege is, hogy szertartásosan, odafigyelve hallgassunk könnyűzenét. Körbeülni egy lemezjátszót, akár többen, beszélgetni a dalokról, figyelni, hogyan hatnak ránk. Azt hiszem, ez az, ami képes az igenis komoly művészi potenciállal bíró könnyűzenét a megfelelő polcra helyezni. Mert könnyűzenei alkotás nem csak a szórakoztatás eszköze lehet. Lehet valódi műalkotás is. 

Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Csorba Lóci: Nyugi, mindig jön egy másik

Július 25-én a Művészetek Völgye Petőfi Udvarában koncertezik a hamarosan új lemezt megjelentető Lóci játszik. Csorba Lócival beszélgettünk.

Platon Karataev: Még nem vagyunk nyakig a következő lemezben, de már térdig ér a víz

Az új, a korábbiaknál tágabb zenei spektrumot lefedő album kapcsán beszélgettünk a zenekarral, akik a Művészetek Völgyét is megnyitják.

Bëlga: Valamelyikünk ellő egy poént, mindenki felröhög, és onnantól nyugi van

Megjelent a Bëlga legújabb, Egyre gondolunk című nagylemeze. Bauxit- és Még5-interjú.