Ha mondanivalód van a világnak, csinálj fesztivált!
Az augusztus 8-9. között megrendezendő Váralja Akusztik Fesztivál immár negyedik éve dolgozik elkötelezetten a feltörekvő, akusztikus dalszerzőkért és Kelet-Magyarország kulturális értékeiért. A különleges minifesztivál elméleti alapját az akusztikus ökológia (minden helynek hangja van) és az akusztikus művészetfilozófia (jó dal az, ami egy szál gitárral is működik) gondolatai adják – erről, valamint többek közt a minifesztiválok kulturális jelentőségéről beszélgettünk a Váralja Akusztik egyik alapítójával, Hámori Marcival.
Kérlek, fejtsd ki, mit foglal magába a fesztivál elméleti alapjait adó akusztikus ökológia!
Az akusztikus ökológia tudománya a hangkörnyezettel foglalkozik. Minden helynek vannak mesterséges és természetes hangjai – ezeket írja le és analizálja az akusztikus ökológia, valamint vizsgálja, hogy ezek milyen hatással vannak az emberekre. Ez lényegében a természet akusztikája, ebből jött a szlogenünk is.
Ha megnézzük a fesztiváltérképet, 90 százalékban elektronikus fesztiválok találhatók természetes környezetben, ami szerintem nem mindig passzol. Szerintünk az akusztikus zene is társulhat erdei helyszínekhez – a zempléni erdőségekhez mindenesetre bizonyítottan.
Mit jelent az akusztikus művészetfilozófia?
A Váralja Akusztik művészi eszménye az akusztikusan megszólaló dalszerzőiség. Valljuk, hogy az a jó dal, ami egy szál gitárral is működik, és nem az énekesi kvalitás vagy látványos koncertshow függvénye a jó zene. Nálunk is van elektronikus tánczene, szubkulturális hiphop, nagy zenekaros rockkoncertek és menő fénytechnika is, de alapvetően a zene letisztult, stílusfüggetlen állapotát keressük – ez az akusztikus művészetfilozófia. Az erdő ölelte szabadszínpadon fellépő zenészeinket arra kérjük, bontsák le a dalaikról a műfaji elemeket, minimalista-folk térbe helyezve az alkotásaikat, ami tulajdonképpen minden stílus kiindulópontja. Ez különleges, közvetlen, spontaneitással és kísérletező kreativitással átjárt, valamint az akusztikus ökológiához alkalmazkodó koncerteket eredményez.
Tehát a zenét és az embereket is a gyökerekhez vezetitek vissza, a természetbe.
Igen, szeretnénk kiterjeszteni az emberekre a fesztivált átható filozófiát. Szintézisbe szeretnénk hozni a fesztiválon a zenét, a művészetet, az embereket. Ez egy nagy, családias hangulatú buli, ahol – ahogy említettem – stílusfüggetlen művészetet kínálunk, tehát mindegy, hogy ki milyen stílusból, világnézetből érkezik, a fesztivál egy közös pont lehet mindannyiunk számára.
Manapság nem egyszerű a minifesztiválok helyzete. Titeket mi segít a működésben?
A túlélésünk záloga, hogy van egy összetartó kis közösségünk, amelynek a szívügye a fesztivál. Sok mindent házon belül tudunk megoldani – a grafikai feladatoktól a sajtózáson át a fénytechnikáig –, van körülöttünk egy támogató kapcsolati háló. Mindig vannak, akik rátalálnak, beleszeretnek a fesztiválba, és a következő évben hozzá is tesznek valamit – hoznak fényfüzéreket, pár plusz repoharat, vagy csak tovább osztanak minket Facebookon. Amíg vannak ilyen társaink, addig megmaradunk.
Mit gondolsz, miben rejlik a kis fesztiválok kulturális jelentősége?
Én úgy tekintek a minifesztiválokra mint apró kulturális oázisokra, amelyeknek nagy szerepük lehet a kultúra megújulásában. A minifesztiváloknak nagyobb a mozgástere, hiszen meg tudnak fogalmazni olyan értékes, összetettebb üzeneteket is, amelyeket a nagy, fogyasztóorientált tömegrendezvények nem engedhetnek meg maguknak, mert szűkülne vele a piacuk. Fontos, hogy ne mindenki azt csinálja, ami garantáltan népszerű, garantáltan eladható. Ez kockázatos, de mégiscsak ettől lesz színesebb az életünk. A kisebb fesztiváloknál rendre megjelenik valamilyen többlettartalom a szórakoztatáson és a show-bizniszen túl, aminek igenis nagy ereje lehet – gondoljunk csak bele, egy fesztivál a zene, a gasztronómia és a felvonuló kisközösségek együttes erejével hat. Ha nagyon el akarunk mondani valamit a világnak – persze a zenekar-alapításon és a regényíráson túl –, talán a leghatékonyabb, ha csinálunk egy fesztivált.
Hogyan született a fesztivál?
Pár évvel ezelőtt egy esküvőn vettünk részt Boldogkőváralján a szervezőtársammal, ahol realizáltuk, hogy ez a gyönyörű, ékszerdobozszerű erdei tisztás gyakorlatilag egy fesztiválhelyszín. A következő évben – 2022-ben – tartottunk ott egy nagy házibulit, az első fesztivált. A hely tagadhatatlan varázsát tükrözi, hogy aki egyszer eljön, visszakívánkozik. A látogatók évről évre visszajönnek, magukkal hozva a barátaikat. Így – bár alacsony költségvetéssel dolgozunk – organikusan, a személyes hangulatát megtartva épül-szépül a fesztivál.
Kik lépnek fel az idei Váralja Akusztikon?
Az utóbbi években általában világzene a fő műsorszám, idén nagy örömünkre két folk- és világzenei berkeken belül kiemelkedő zenekar jön hozzánk: a mohácsi Balkan Pop-Up és Ózdról a Várkonyi Csibészek. Az egyik balkáni zenét, a másik egyedi fűszerezésű cigány muzsikát játszik, amelyek nagyon jól rímelnek az univerzális művészet felfogásunkra. Mellette akusztikus koncertet ad a Csaknekedkislány és számos további, mindenféle műfajból érkező előadó, a lineup a weboldalon megtalálható. A koncertek mellett pedig lesznek tábori programok, színpadi beszélgetések, íjászat, kvíz, jóga, fafaragás, kerekasztal-beszélgetés, közös énekléssel egybekötött tábortűz. Itt hozzáteszem, hogy a fesztivál szervezésével párhuzamosan létrehoztunk egy olyan könnyűzenei online portált, ahol új szempontból közelítünk a könnyűzenéhez. A Dalrokonok című cikksorozaton belül olyan stílusfüggetlenséget képviselő írásokat, személyes reflexiókat osztunk meg, amelyek segítik a könnyűzene „értő olvasását”.
Mit jelent a könnyűzene értő olvasása?
A manapság visszatérő bakelitkultúra lényege is, hogy szertartásosan, odafigyelve hallgassunk könnyűzenét. Körbeülni egy lemezjátszót, akár többen, beszélgetni a dalokról, figyelni, hogyan hatnak ránk. Azt hiszem, ez az, ami képes az igenis komoly művészi potenciállal bíró könnyűzenét a megfelelő polcra helyezni. Mert könnyűzenei alkotás nem csak a szórakoztatás eszköze lehet. Lehet valódi műalkotás is.
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu