Ezen a napon délután 4 óráig hagyományosan Kölcsey Himnuszának eredeti kéziratát és Erkel Ferenc saját kézírásával tisztázott Himnusz-kottáját is megtekinthették egy tárlóban az ideérkező olvasók, látogatók.

Hammerstein Judit főigazgató köszöntötte az érdeklődő közönséget, majd köszönetet mondott a közreműködőknek: dr. Boka László és dr. Rózsafavi Zsuzsanna kurátoroknak, valamint a nemzeti könyvtár különgyűjteményi, kézirattári, rendezvényszervező dolgozóinak a kiállítás és a hozzá kapcsolódó album munkálataiért.

A magyar kultúra napja a költészethez kötődik, így Ady Endre ikonikus alakja kapcsolódik e naphoz és az ünnephez, ami egyben az Országos Széchényi Könyvtár egy éve tartó Ady-rendezvénysorozatának betetőzése.

Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára az akadémiával közösen kiadott Ady-könyvről szólva az OSZK gazdag Ady-dokumentum anyagát emelte ki. A kiállításon, és az alkalomra megjelent szép kiállítású kötetben ízelítőt kapunk a mintegy 1200 relikviából, kéziratból. A költő élete folyamán sokat utazott, e tematikát választva követhetők utazásainak személyiségére és az alkotói folyamatra gyakorolt hatásai. A Fut velem egy rossz szekér… című kiállítás március 20-ig tekinthető meg, a Valaki útravált… az úton levő és kiútkereső Ady Endre díszalbumot pedig a bemutató utáni naptól lehet megvásárolni.

A kiállításhoz kapcsolódó könyvbemutató résztvevői kerekasztal-beszélgetésen ismertették a tárlat és könyv anyagának részleteit, hozzá kapcsolódó észrevételeiket.

Boka László irodalomtörténész tanulmányában az 1908-as tetőponttól kiindulva tekint Ady életére, aki miközben sikerei csúcsára ért, belső világa egyre bizonytalanabbá, ingatagabbá vált. A külső utak mellett a belsők is fontosak, lényeges a különböző terek identitásformáló szerepe, Érmindszent, ahová folytonosan visszatért, Nagyvárad, Párizs, életének meghatározó városai és helyei.  

Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész a másik tanulmány szerzőjeként tényszerűen, pontosan végigköveti Ady utazásait. A költő halálától kezdve folyamatosan kapott hagyatéki anyagot a könyvtár, legutóbb a Májusi zápor után című Ady-vers kéziratát ajándékozták oda Amerikából. A verset Jaskó Bálint színművész érzékeny tolmácsolásában hallhatták a jelenlévők, több Ady-szöveggel, kezdve a Nyugat folyóiratban is megjelent önéletrajzzal.

Külön története van annak a doboznak, melyet Lédáék lakásában tartott Ady. Rajongói levelek, cikk-kivágatok kerültek bele, és kerülő úton, végül 1966-ban érkezett a könyvtárba.

Pécsi Györgyi kiadóvezető elmondta, a két komoly tanulmány mellett a nagyközönségnek az illusztrációk kínálnak „csemegét”, az eddig nem látott relikviákkal, kéziratokkal, ritkaságokkal. Ady változatlanul „titok”, bár az Ady-kutatásnak szekérnyi irodalma van, folyamatosan jelennek meg új próbálkozások költészete és személye megfejtésére.

E. Csorba Csilla művészettörténész szerint Ady meghatározta számunkra a Párizs-képet – ha Párizsra gondolunk, Ady versei jutnak eszünkbe. Az Érmindszentre időről időre hazaérkező költő hotelekben, később szanatóriumokban lakott. Egyetlen igazi otthona a szülői ház után a Csinszkával berendezett Veres Pálné utcai lakás volt, ami ma emlékmúzeum.

Rockenbauer Zoltán művészettörténész e napon vetítéssel egybekötött előadást is tartott a Párizsban élő magyar festők és Ady kapcsolódásairól. Míg a festők többnyire sikerrel illeszkedtek be a párizsi művészéletbe, Ady nem követte őket ebben. A korábbi, forradalmárnak beállított Ady-kép mára megváltozott, ahogy Boka László tanulmányából is a belső vívódásokkal küzdő, útkereső embert ismerhetjük meg.

Falusi Márton irodalomtörténész Ady sokféle értelmezéséről, eszmetörténeti és poétikai, műközpontú megközelítési lehetőségeiről beszélt. A kiállítás és könyv Ady élő alakját hozza közel, Ady tartózkodási helyei, a topográfia felől nyit új értelmezést.

A megnyitón és a beszélgetésen többen hangsúlyozták, hogy a fő cél: minél többen olvassák Ady verseit, műveit lapozzák fel újra, tegyék élővé munkáit.