Mit érdemes tudni a Manouche-ról? Hogyan mutatnád be a csapatot?
A Manouche stílusát leginkább egyfajta elektro gypsy swingként tudnám körülírni. Olyan zenét játszunk, ami tele van humorral, fülbemászó dallamokkal, könnyen érthető dalszövegekkel ? ezt pedig a zenészek virtuóz játéka egészíti ki. 2011-ben alakultunk, először két taggal: én a dalszövegekről és az énekről gondoskodom, na meg gitározom is, Marco Grabber pedig DJ-ként és producerként tevékenykedik. De hamarosan csatlakozott hozzánk Petra Trobec harmonikás és énekes, Luka Ipavec trombitás, és Krešimir Tomec, a basszusgitárosunk is.
Nem csak Szlovéniában, de lassan egész Európában ismertté teszitek a Manouche nevet: milyen út vezetett idáig?
Hosszú idő eltelt már azóta a 2011-es tavaszi este óta, amikor Marcóval úgy döntöttük, együttest alapítunk? Akkor épp egy partiról jöttünk haza, és arra gondoltunk, beugrunk a stúdióba, hogy megosszuk egymással az ötleteinket egy új projekttel kapcsolatban, amelynek elindítását már régóta fontolgattuk. A többiekkel aztán kialakítottunk egy saját stílust, felhasználva azokat a bizonyos gipsy riffeket, vicces, dúdolható dallammal és szöveggel, megfűszerezve egy kis elektronikával. Első albumunkat, a Kje si lubi?-t szívesen játszották a rádiók, azt hiszem, friss levegőként hatott a szlovén zenei közegben. De a karrierünk legfontosabb pontja valószínűleg az a koncert volt, amikor arra kaptunk lehetőséget, hogy Ljubljanában a híres francia énekes, ZAZ előtt lépjünk fel. Ez sokat segített abban, hogy a Manouche név is ismertté váljon.
Milyen hatások formálják a zenéteket?
Rengeteg zenei stílus a gypsy swingtől a nyugati swingig, a hiphoptól a house-ig, és így tovább. Zeneszerzőként és profi stúdiózenészként ismernem kell rengeteg műfajt és játéktechnikát: valószínűleg ez a Manouche albumain is vissza-visszaköszön. Sosem akartam csupán egyetlen műfajra korlátozni magam, hiszen az könnyen unalmassá válhat.
Második albumotok tavaly jelent meg: hogyan zajlottak a lemez munkálatai?
Valójában rögtön az első album megjelenése után nekifogtam a dalszerzésnek, később pedig egy-egy kislemezzel és videóval is kijöttünk a második LP előtt. Hála az egyik ilyen videónak, 2012 őszén Etienne Grandjean, a Le Grand Soufflet nevű fesztivál művészeti igazgatója is felfigyelt ránk: támogatásával öt sikeres koncertet is adtunk a fesztivál ideje alatt. Rengeteg élménnyel tértünk haza, de pihenni nem volt idő: két hónapig többé-kevésbé a stúdióban éltünk, hogy befejezzük az új nagylemezt. Ez végül Stisn se k men címmel jelent meg a Reflektor Music kiadónál.
Magyarországra most látogatsz először?
Nem, egy másik együttesemmel, a Kishával már volt szerencsém itt járni: néhány koncertet adtunk itt, a velük készített albumot is az EMI Hungary adta ki Magyarországon, mint a Manouche-lemezeket.
Mire számíthat az, aki úgy határoz, megnéz titeket Veszprémben? Mi várható egy Manouche-koncerten?
Egy hivatásos szórakoztatókból álló együttesről beszélünk, akik nem mellesleg remek muzsikusok is, és akiknek színpadi energiája senkit sem hagyhat hidegen. Ha úgy érzed, ráznál egyet, ha tetszik minden, ami vintage, vagy ha egyszerűen csak szórakozásra vágysz, akkor biztosan tetszeni fog, amit csinálunk. Csak hagyd, hogy a Manouche a táncparkettre hívjon és egy este erejéig elvarázsoljon.
A Manouche július 23-án a Lasselsberger-Knauf Színpadon (az Óváros téren) és 24-én az Expresszó Színpadon (a Hangvilla előtt) is várja a közönséget Veszprémben.
Korábbi interjúnk a fesztivál egy másik fellépőjével, a Heymoonshakerrel: kultura.hu/blues-beatboxszal
