Réti László, a kiállítás rendezője elmondta, hogy az edényekre a megrendelő kívánságára gyakran évszámot, monogramot, nevet, címert festettek. A kiállított kobaltkék, mangánlila, sárga, rézzöld kerámiakincsek is nagyrész felirattal, évszámmal ellátott darabok. Bár a budapesti Iparművészeti Múzeum őrzi a világ legnagyobb habán-anyagát, a nyolcvanas évek óta nem rendeztek nagyobb habán kiállítást Magyarországon.
Takács Imre főigazgató a habánok történetét felidézve kiemelte: az elzártan élt vallási közösség, amelynek tagjai között sok kézműves volt, sajátos művészeti stílust hozott létre. A mítosz tovább él, a bemutatott tárgyak és a vallási közösség története még mindig nagyon sok titkot hordoz magában.
A habánok (más néven anabaptisták, vagy újrakeresztelkedők) vallási csoportja a reformáció idején szerveződött a protestantizmus egyik ágából Svájcban. A magyar elnevezés (habán) a Haushaben (házközösség) szóból ered. A habánok zárt közösségeket alkottak, őrizték német nyelvüket és szigorú rendszabályok szerint éltek.
Hitük szerint az eredendő bűn születéskor nem öröklődik át, így szükségtelennek tartották a keresztség születéskori felvételét. (A keresztelkedés 12-13 éves kor körül történt.) Az utolsó ítéletben és az igazak üdvözülésében hittek, s Krisztus második eljövetelét várták. A habánokat hitelveik miatt a mai Svájc és Tirol területén üldözték, csoportjaik Morvaország, majd a magyar vidékek (főleg Felvidék és Erdély) felé vándoroltak, ahol birtokos főnemesek hívására, patronálása mellett telepedtek le.
Ónmázas fajanszaik olyan luxuscikknek számítottak a XVI-XVII. századi Európában, amelyet csak a főurak engedhettek meg maguknak. Ezeket a kerámiatárgyakat csak ünnepi alkalmakkor használták, a mindennapokban a kastélyok, püspöki vagy érseki paloták termeit díszítették.
A keddtől megtekinthető válogatás az Iparművészeti Múzeum frissen felújított Maksai-termében kapott helyet. A tárlat nyitva tartása alatt, november 25-ig múzeumpedagógiai programok várják a közönséget az intézményben.
