Pozsonyban 1437. december 18-án az ország előkelői királlyá választották Albert osztrák herceget, Zsigmond király egyetlen gyermekének, Erzsébetnek a férjét. Albert apja és a magyar uralkodó barátságának köszönhette trónját. IV. Albert osztrák herceget 1402-ben Zsigmond - halála esetére - örökösévé nyilvánította. A jó barát azonban két évvel később meghalt. Zsigmond ezért 1411-ben a nagykorúvá nyilvánított 14 esztendős V. Alberttel jegyezte el leányát, a hároméves Erzsébetet, és az 1421-es házasságkötés után az ifjú párt tekintette trónja várományosának. 1438 tavaszán Albert az osztrák hercegi és a magyar királyi címe mellé elnyerte apósa másik két koronáját is. Március 18-án Frankfurtban a német választófejedelmek egyhangúlag német királlyá, májusban a katolikus cseh rendek cseh királlyá választották. A Habsburgok - akik az európai politika színpadán 1273-ban, a dinasztiaalapító I. Rudolf német királlyá koronázásával szinte a semmiből bukkantak fel - Albert által nyertek jogigényt arra, hogy a későbbiekben Közép-Európa nagy részét uralmuk alatt egyesítsék.
