A kora-újkortól a 20. századig ívelő kiállítás a Habsburgok családi kincstárának történetét próbálja meg érzékletesen bemutatni. A 16. századi Európa lehetett szemtanúja ugyanis a Kunst- und Wunderkammern-ek (Művészet- és Csodatárak), a mai múzeumok elődjei megszületésének. A kiállítás szervezőinek szándéka szerint a tárlat során megtudhatjuk, hogy ezek a fejedelmi kincstárak nem csak olyan remekművek, mint az aranyművesek munkái, a drágakőmetszők csiszolt ékkövei, a szobrászok alakjai, vagy a tudományos találmányok, automaták, órák, játékok tárházai voltak, hanem a ritkán furcsának és szokatlannak tartott "exotica, curiosa, mirabilia"-kat is itt halmozták fel, azaz külön teret kaptak a természettudomány csodái (igazgyöngy, unikornisszarv) is. A Kunstkammer a korban a gyűjtő számára egy olyan mikrokozmoszt jelentett, mely saját ízlésén keresztül képezte le a környező makrokozmoszt. A saját univerzum tökéletességére való törekvés nem csak azért hajtotta a gyűjtőt, hogy tudásra és ritkaságokra tegyen szert, hanem azért is, hogy gyönyörködjön a szép és csodálatos műremekekben.
A Habsburg család bécsi gyűjteményét I. Ferdinánd alapította, aki saját első Kunstkammerét még az Innsbruckhoz közeli Ambras-ban rendezte be, majd innen költöztette azt Bécsbe. II. Rudolf csodás gyűjteményével akkor gyarapodott a kincstár, mikor azt még időben költöztették át Prágából Bécsbe, hogy átvészelje a 30 éves háború fosztogatásait. A két kincstár együttesen lett alapja annak a gazdagságnak, mely a 19. század második felében minden odalátogatóban kiváltotta a csodálatot. Ferdinánd műtárgyai közül a kiállításon például egy 1575-77 között készült játéktábla látható, míg Rudolf tevékenységéből leginkább a híres bronzszobrász Adriaen de Vries (1545-1626) támogatását ismerhetjük meg, akinek szobrai közül az 1603-ban készült Rudolfot ábrázoló mellszobra látható.
A kiállítás legrégebbi darabja a bécsi mester által készített Szent Gergely pápát ábrázoló karoling-kori elefántcsont tábla (875 k.). A kiállítás ezen kívül talán leghíresebb darabjai: Gasparo Miseroni csiszolt féldrágakövekkel díszített Szent Mihály serlege (1530-1540 k.), Jacopo Alari-Bonacolsi bronzszobrai, Jacob Auer Apollo and Daphne (1680/85) című elefántcsont szobra illetve még Hans Jacob Bachmann Dianát ábrázoló órája. A tárlat talán legérdekesebb darabjai viszont a már említett csodatárból valók: ilyenek azok a méregmentesítő bezoárok, melyeket drágakövekkel díszítettek; illetve ilyen az a 16. századtól induló tapétakollekció is, melynek első darabjai még gyapjúból és selyemből készültek arany és ezüst díszekkel.
A Habsburg-monarchia végével a birodalmi család Habsburg-Este gyűjteménye sokáig különböző palotákban kallódott, míg végül betagozták azt a Kunsthistorisches Museum Szobor- és Dekoratív-Művészeti Gyűjteményébe, így ezeket tekintheti meg a látogató.
