Az amerikai filmrendező Detroitban született 1939. április 7-én, édesapja a zenész, zeneszerző Carmine Coppola, akit később a Keresztapa első részében zongoristaként is láthatott a közönség, Nino Rota mellett pedig a teljes trilógia zenéjének megkomponálásában is közreműködött. A Coppola család gyökerei Olaszországba nyúltak vissza: Francis Ford Coppola apai ági nagyszülei Basilicata olaszországi régióból költöztek az Egyesült Államokba. A család később New Yorkba költözött, Coppola itt nőtt fel, diplomát a Hofstra Egyetemen szerzett dráma tagozaton, diplomamunkáját az UCLA Egyetemen filmgyártásból írta (ahol együtt tanult Jim Morrisonnal is). A fiatal Coppola azonban már ezt megelőzően is kifejezésre juttatta fiktív történetek iránti lelkesedését: a gyerekkorában sokat betegeskedő fiú otthoni bábszínházi produkciókkal foglalta le képzeletét. Sok éven keresztül tartó, forró rajongása a színházért végül Szergej Eisenstein Október című filmjének hatására fordult mégis a filmművészet felé. Első önálló nagyjátékfilmjét Dementia 13 címen készítette 1963-ban. 1966-ban második filmje, a Felnőtt fiú vagy már hozta meg számára a kritikusok elismerését is.
1969-től a produceri munkába is belekóstolt: George Lucasszal közösen független filmgyártó céget alapított San Franciscoban. Második filmje producerként a Lucas által rendezett Amerikai Graffiti, melyet öt Oscar-díjra jelöltek, köztük a legjobb film díjára is. 1972-ben pedig már elkészült a Keresztapa: a filmtörténeti mérföldkőként értékelt háromórás alkotás a Corleone családról nemcsak az áhított Oscar-díjat hozta meg Coppolának (a legjobb rendezés díja mellett, Mario Puzóval közösen, a legjobb forgatókönyv díját is megkapta), hanem a világhírt is. Műve nem csupán egy történetet visz vászonra, mozijában elsősorban a cselekmény közege az, amit be kíván mutatni a közönségének. Ehhez mind Marlon Brando, mind a Michael Corleonét megformáló Al Pacino telitalálatnak bizonyult. Az elsöprő sikert látva a stúdió és a közönség folytatást követelt. Az 1974-ben moziba került folytatás az ötvenes évek végén játszódik, és Michael Corleone keresztapaságát mutatja be, melyet a fiatal Vito Corleone (akit Robert De Niro alakít) történetével egészítettek ki. A Keresztapa II hat Oscar-díjban részesült.
Coppola 1974-es, Magánbeszélgetések című filmje is a kritikusok dicséretét hozta, ?79-ben pedig Joseph Conrad A sötétség mélyén (Heart of Darkness) című regényének adaptálásába fogott. Utóbbi eredménye a híres Apokalipszis most lett: legendásan komplikált forgatási körülmények között (a kambodzsai forgatást többek között tájfun, Martin Sheen szívrohama, valamint a szereplői gárdában beálló változások nehezítették), 16 hét helyett 238 nap alatt készült el a vietnámi háború történéseit megörökítő alkotás.
Coppola segítette unokaöccse, Nicolas Cage karrierjét, akit 1983-as Rablóhal című filmjében is szerepeltetett. Leánya, Sofia Coppola is apja nyomdokaiba lépett: filmrendező, forgatókönyvíró és producer, legismertebb alkotásai az Elveszett jelentés és a Marie Antoinette. Coppola személyes tragédiája, hogy fia, Gian-Carlo meghalt egy hajóbalesetben 22 évesen, 1986-ban. Coppola az Egyesült Államok egyik legszabálytalanabb, legenergikusabb és legvitatottabb filmkészítője. A nyolcvanas évektől kezdve azonban Coppola nem tudta megismételni korábbi sikereit, a Gengszterek klubja, az Előre a múltba, a Tucker: Az ember és az álma, a Keresztapa III., és a Drakula már nem voltak annyira sikeresek, mint a korábbi filmjei. Coppola a filmjei romló színvonala miatt is a kilencvenes évektől inkább produceri teendőket vállalt el: producerként jegyzi többek között a Johnny Depp főszereplésével készült Az Álmosvölgy legendáját, vagy Jack Kerouac kultkönyvének, az Útonnak 2012-es filmváltozatát is.
(forrás: Wikipédia)
