Hagymafejtés - CSEJK MIKLÓS: ÜVEGSZILÁNKKÖNNY

Az univerzum egyik kulcskérdését tette föl Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versében. ?Ment-e a könyvek által a világ elébb??. Babits az írástudók árulását vetette fel. Sokan a leírt szó mágiáját kutatják. De hogy a könyv legyen az ír a mai totális morális válságra, azt kevesen merik állítani. Csejk Miklós ezt teszi első regényében, melyet a Kávéforrás Kiadó jelentetett meg. Az ő kérdései: van-e megállás a lejtőn, blokkolható-e a fogyasztás utáni kizárólagos vágy, a pénz utáni egyéni hajszában végleg elveszett-e a közösségi szellem. Többet is tesz: apokaliptikus képet fest az európai kultúrkör és az emberiség pusztulásáról, párhuzamba állítja az inka birodalom bukásával. Megoldásként a közösségi léthez való visszatérést, a szellem erejét, a könyvet kínálja. Kérdés, nem naivitás-e ebben hinni. Mindezt A rózsa neve (Umberto Eco) és a Da Vinci-kód (Dan Brown) összefonódásából kibontakozó mini kultúrtörténeti krimibe ágyazza. Sok a reminiszcencia, amit a szerző nem is leplez: a könyv legvégén harminc keresztnevet sorol fel, amihez a vezetéknevet nekünk kell kitalálni magunktól, vagy a mű segítségével. E 30 művész, gondolkodó az egyetemes kultúra az író számára legmeghatározóbb alakja, aki egyértelműen és felismerhetően ihlette a könyv üzeneteit, szövését, stílusát, hangulatát, szellemiségét. Vélem, ők egyben az emberiség angyalai, a trilógia névadói is. Az angyalok a volt és leendő nagy művészek és gondolkodók, ők viszik előre a világot, ők a válasz a fogyasztói, szellemileg kiürült világra.

Csejk bonyolult történetet sző hét szereplővel, akik a hét eredendő főbűn mai megtestesítői. Összecsavarodó életszálaikkal, kacskaringós sorsalakulásuk labirintusában haladunk a csúcspont, a megoldás felé. Náluk a kulcs, a könyvtáré, és ezzel be is zárult a Vörösmarty-féle kör. A hét szereplő nemzetközi társaságot alkot, két-két francia, török, német és egy magyar - a szerző maga, aki újságíró és filmesztéta. Utóbbi magyarázza a leírások filmszerűségét, a plaszticitást, a szürreális váltásokat, vágásokat, flashbackeket, a rendkívül erős vizualitást. Legfőbb motívuma, az üveg is filmszerű képekben tobzódik: törik, porlik, reccsen, olvad, csilingelve lehullik, üvegkönnyek potyognak, üvegálarcok olvadnak, üvegszemek bámulnak, üvegtulipánokban tea gőzölög. Csejk minden érzékszervünket megtámadja, így lép ki a szöveg egyetlen dimenziójából, szinte érzéki élményt nyújt. A történet egy hagyma, aminek héjait lebontva jutunk el a maghoz, és minden héj alatt vár valami. Ahogy a hagymahéjak sorjáznak, úgy ismétlődnek az emberiség bűnei, bukásai, felemelkedései, kudarcai, győzelmei. Az emberek ugyanabban az érzelmi-érzéki hullámverésben sodródnak, ugyanazokat a fájdalmakat, extázisokat élik át évezredek óta. A könyv legnagyobb értéke a szerző őszinte aggodalma a világ hovatartását illetően, és nyelvi, képi világa. E sajátos képek, mint megannyi tajtékosan előretörő hullám hátán sodródunk a 30 ihlető angyal nyomán megszületett csejki szövetfonásban. Vannak ennek a nyelvnek gyengeségei, modorosságai, néha a túlzásig vitt felesleges ismétlései, sutaságai, de megkapóan egyéni varázslatai is. Van ugyanakkor egy óriási ellentét is: a történet szövése ha nem is meghökkentősen originális, de szórakoztató, stílusa érdekes, ám a könyv üzenetének egyértelmű kifejtése szimpla és didaktikus. Nehogy az olvasó a sok szimbólum és rejtvény fejtegetése közben ne fogja föl, miről is van szó, megfogalmazza, mint egy tanítónő az általános iskola 5. osztályában, imígyen: ?Kapcsold ki a tévét, helyette ülj le a barátaiddal beszélgetni.? Ez a direktség kicsorbítja a történet valamennyi líraiságát, szürrealizmusát és kriminalisztikáját. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy megpróbálja nemcsak a tüneteket felmutatni, de az okokat is kutatni és a gyógyírt is fellelni. Így valahogy: el a televíziótól, a plázáktól, a drogoktól, vissza a közösséghez, az olvasáshoz. A szürreális és a legreálisabb reális között csapong a történet és a leírás maga. Mindezen sutasága ellenére a regény fordulatos és elgondolkodtató. Felvillantja egy kiszolgáltatott és dehumanizált chipvilág jövőjét, vélhetően ennek kibontása a következő rész témája lesz.
Ha még nem késő, ajánlom megfontolásra a szerzőnek: a trilógia további köteteiben elemelhetné az üzenetet az iskolásságtól. Bízhatna olvasóiban: aki egy ilyen témájú könyvet leemel a polcról, az megbirkózik rejtettebb üzenetek dekódolásával is.