Hogy kerültél közel a kortárs képzőművészethez?
Mindig is vonzott a történelmi belváros, és amikor elég nagy voltam már, hogy egyedül elengedjenek a szüleim, akkor gyakran barangoltam ezeken az utcákon. Mivel akkoriban több galéria működött Pécsen, engem pedig az építészet mellett a képzőművészet is érdekelt, ezért ezeket a galériákat is rendszeresen látogattam. Volt, hogy egy kiállítást többször is megnéztem. Továbbá, ha egy másik városba utaztam, ott is mindig megnéztem az aktuális tárlatokat.
Miért döntöttél úgy, hogy galerista leszel?
Marketinggel foglalkoztam, azonban harmincéves korom tájékán elegem lett abból, amit csináltam, és abból a törtető, negatív közegből, ami körülvett. Hirtelen ötlet volt ugyan a galéria megalapítása, de fontos inspirációt jelentett, amikor 2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa lett. Nagyon tetszett, ahogy akkor élt a város, nyüzsgött, pezsgett. Azt éreztem, hogy ezt az állapotot szeretném állandósítani, hogy fenn akarom tartani az akkori lendületet. Mivel akkor már kevés volt az olyan kiállítótér, ahol a helyi kortárs alkotók megmutatkozhatnak, ezért arra jutottam, hogy a legjobb, amit tehetek, ha nyitok egy kortárs galériát egy turisztikailag frekventált helyen.
Hogyan találtál rá a mostani helyszínre?
Sokáig jártam a várost, fél évig kerestem a megfelelő helyszínt, miközben a városvezetéssel is folyamatosan ötleteltem azon, hol lehetne ideális helye egy kortárs galériának. Több lehetőség is felmerült, ezek közül az egyik volt a Nick-udvar, aminek a kialakítása elég nagy falatnak tűnt, hiszen a 2010-es évekre teljesen leromlott az állapota. Akkor már tizenöt éve nem használták ezeket a tereket, az udvar le volt zárva, a galéria mostani tereiben hegyekben állt a törmelék. Két és fél év volt, mire a várossal közösen sikerült rendbetenni és újra megnyitni az udvart, de 2013 júniusában az átjáró végében található terekben megnyílhatott végül a galéria. Rengeteg segítséget, támogatást kaptam a felújítás során, sok embert meg tudtam nyerni e jó ügy érdekében.
Miért lett Nick a galéria neve?
Fontosnak tartom, hogy a hagyományt ne hagyjuk elveszni, hogy továbbörökítsük azt a jelenbe. A Nick-udvar épületét még Zsolnay Vilmos építette 1895-ben, és akkor a Bazár névet kapta, ez volt Pécs első árucsarnoka. Később Nick Károly sörözője üzemelt a galéria mostani helyszínén. Mivel a városiak ma is Nick-udvarként hivatkoznak erre az átjáróra, evidensnek tűnt megtartani a nevet a galéria esetében is.
Melyek voltak a legfontosabb szempontjaid, amikor elindult a galéria?
Kiemelt cél volt, hogy a helyi művészeknek kiállítási lehetőséget kínáljak, Pécsen ugyanis korlátozott lehetőségeik voltak. Ehhez azonban az is kellett, hogy folyamatosan pörögjenek a kiállítások, hogy minél több alkotó megmutatkozhasson. Ezért döntöttem úgy, hogy havonta cserélődjenek az anyagok. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy a fővárosból is idetaláljanak az érdeklődők, ugyanakkor így évente nagyszámú alkotó mutatkozhat be a közönségnek, valamint a galériára eső figyelem is folytonos tud lenni. Sűrű és változatos, friss és progresszív helyet szerettem volna csinálni kezdettől fogva.
A Nick egyszerre csatornázódik be a pécsi művészeti tradícióba, ugyanakkor fontos szándék, hogy újtó és előremutató galériaként működjön. Hogyan lehet ebben jól balanszírozni?
Fontosnak tartom, hogy kapcsolódjunk a pécsi művészeti hagyományokhoz, ezért időről-időre az idősebb generáció tagjainak is rendezek kiállításokat a Nickben. Ugyanakkor arra is kiemelten figyelek, hogy az Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanuló vagy végzett pályakezdő, tehetséges alkotóknak is lehetőséget biztosítsak. Igyekszem egyenlő arányban bemutatni a fiatalabb és a már jól ismert alkotókat.
A Nick Galériát közösségi térként is kezeled. Mesélsz erről egy kicsit?
A megnyitóink gyakran éjszakába nyúlnak, és ezekre az eseményekre a fővárosból is egyre sűrűbben idelátogatnak a szcéna tagjai. Ezeken az estéken új kapcsolatok születnek, a budapesti alkotók találkoznak a helyi művészekkel, valamint az idősebb generáció is megismerkedhet a pályakezdő alkotókkal. A Nick az évek során fontos találkozóhellyé vált, ahová a helyieken kívül, nagy számban járnak a városunkban tanuló külföldi egyetemisták is. Mára országos híre lett a galériának, talán ennek is köszönhető, hogy egyre gyakrabban tudunk kiállítani sikeres és befutott, de nem helyi művészeket is.
Milyen szempontok szerint állnak össze a kiállítások?
Jellemzően én szoktam keresgélni, és persze ajánlanak is alkotókat, akiket aztán megkeresek azzal, hogy szívesen csinálnék nekik egy kiállítást. Vannak olyanok, akik megkeresnek, sőt: olykor egymást ajánlják a művészek. És bár általában én rendezem a kiállításokat, de külsős kurátorokkal is szívesen dolgozom együtt. Folyamatosan szövöm az újabb szálakat és keresem a kapcsolatokat, az új lehetőségeket.
Nincsen állandó művészköröd.
Eddig nem volt, az elmúlt tíz évben kiállítótérként működtünk, mert úgy gondoltam, hogy először be kell járatni a helyet, ide kellett vonzani az embereket, ki kellett alakítani a láthatóságot. Azonban most megpróbálkozom azzal, hogy milyen menedzselni valakit. Menyhárt Dániellel fogok elsőként együtt dolgozni, nagyon izgalmasnak és frissnek tartom a munkáit. Tehetséges, fiatal, pécsi művész, szeretném felépíteni őt, országosan és nemzetközi szinten is ismertebbé tenni.
Milyen művészetet láthat a néző a Nickben?
Nagyon nehéz ezt megfogalmazni, de minden esetben a saját ízlésemre hagyatkozom. Nekem az a művészet tetszik, amelynek van mélysége, ami szól valamiről és nem pusztán önmagáért való. Legyen izgalmas, hozzon lázba. Mutasson újat, és emelkedjen ki valamivel. Ebben a vizuális környezetszennyezésben, amiben élünk, ez manapság igen nehéz, viszont aki meg tudja ugrani, az nagyszerű. Továbbá nagyon izgat az is, hogy a digitális világ kihívásaival mit tudnak kezdeni az alkotók, esetenként hogyan épül be a művészetükbe, műveikbe.
Ezért kezdtél el NFT-vel is foglalkozni?
Igen, pont az NFT volt az, amire igazán vágytam. Ez a jelenség az egész művészeti világot kimozdította a megszokott medréből és adott egy olyan lehetőséget, amivel szélesebb közönséget lehet elérni. Ha pedig magas kvalitású és komoly művek lesznek NFT-sítve, akkor azzal a fiatalok vizuális látásmódja is pozitív irányba alakítható.
Miben tud különleges lenni a Nick NFT Gallery más NFT-platformokhoz képest?
Az NFT platformokkal sokszor az a probléma, hogy a szerzői jogok nem teljesen tisztázottak. A mi felületünkön azonban csak olyan alkotások szerepelnek, amelyek szerzőisége teljesen transzparens. Az alkotókat személyesen kérjük fel, hogy készítsenek a munkáikból NFT-ket, tehát a saját mércénk itt is érvényesül, valamint így tudjuk garantálni az eredetiséget.
Milyen kapukat nyit ki ez a virtuális galéria?
Pécs egyelőre még nem világváros, a gyűjtők is nehezebben találnak ide, azonban az NFT galériával megszűnnek a fizikai korlátok, mivel csak a marketingen múlik, hogy a világ mekkora szeletét érjük el. Bárhol ott tudunk lenni anélkül, hogy nemzetközi vásárokra járnánk. Az NFT galérián keresztül pedig a magyar művészeket is be tudjuk mutatni egy szélesebb közönségnek. Ezzel egy pillanat alatt kinyílik a világ, és már sem mi, sem a művészeink nem vagyunk beszorulva egy adott piacra. A Nicket annak idején azért nyitottuk meg, hogy a helyi művészeinket pozicionáljuk, most az NFT galériával ugyanezt csináljuk világméretűben. A jelenlegi szándékunk, hogy európai méretűre nőjünk: áprilisban érkeznek hozzánk francia, spanyol és portugál művészektől is NFT-munkák, amit nagy izgalommal várunk.
Szerinted mi adja az NFT érvényességét?
Bár maga a technológia high-tech, az NFT-t nem kell egyfajta 21. százai űrfantazmagóriába csomagolni. Ezeket a munkákat, ha kell, klasszikus módon is be lehet mutatni, például egy igényesen bekeretezett monitoron. Az NFT nem misztikum, hanem egy digitális certifikáció. Egy rendszer, amely biztosítani képes bármely digitális tartalomhoz tulajdonjogot, garantál egyediséget, meggátolja a hamisítást. Nem szükséges rá biztosítást kötni és nem sérül meg szállításkor. Jelenleg is több mindenen dolgozunk, például úgy tudjuk, mi vagyunk az elsők, akiknek sikerült tárgyakat, szobrokat NFT-síteniük, ezáltal a szobrászok sem szenvednek hátrányt többé. Bízunk benne, hogy a nálunk megtalálható ellenőrzött, minőségi munkák a jövőben egyre több gyűjtő érdeklődését keltik fel.
A fizikai Nick Galériában milyen kiállítás látható?
Böszörményi István Problémás képek kiállítása nyílt meg április 14-én, a közelmúltban készült színes, expresszív festményei láthatók. Közben pedig nagy erőkkel készülünk a tízéves évfordulónkra, amit hatalmas bulival és egy remek csoportos kiállítással fogunk megünnepelni.
Fotók: Ruprech Judit/Kultúra.hu
