A balettművészi pálya sokak számára álomszerűen szépnek tűnik, miközben egyike a legmegterhelőbb szakmáknak, tele kihívásokkal, úgy mentális, mint fizikai szempontból. A légies kecsesség, a fantasztikus színpadi sikerek és varázslatos koreográfiák mögött legtöbbször embert próbáló fájdalmak, szigorú diéta és kemény próbafolyamatok állnak. Az idén tavasszal Budapestet is lenyűgöző Ballett Theater Basel és a Mariinszkij Balettegyüttes kivételes balerináinak történetén és vallomásain keresztül pillantunk be a balettművészet kulisszái mögé.
Aki hercegként és gonosz mostohanővérként is zseniális: Frederick Ashton
Az angol balettművészet óriása, Frederick Ashton a londoni Sadler?s Wells Ballet számára 1948-ban készítette el ellenállhatatlan humorú változatát. Érdekesség, hogy a Hamupipőkét 1935-ben a világhírű Ballet Rambert is bemutatta a brit fővárosban ? e változatban Ashton a herceget táncolta, míg saját koreográfiájában Robert Helpmann-nal, az ?ausztrál balett atyjával? Hamupipőke gonosz mostohanővéreit alakították bámulatosan, ?en travesti?. Ashton a címszerepre Moira Shearert választotta ki, akit aztán a legendás Margot Fonteyn követett.
Hamupipőke Hollywoodban és a II. világháborúban
A korabeli Londonban valóságos Hamupipőke-dömping mutatkozott: 1938-ban a Covent Gardenben mutatta be a maga változatát Mihail Fokin, Natalja Goncsarova pompás látványterveivel. A Kirovban indult Rudolf Nurejev 1987-ben a társulat balettigazgatójaként a Párizsi Opera számára alkotta meg saját verzióját, melynek cselekményét az 1930-as évek Hollywoodjába helyezte.
S nem Nurejevé az egyetlen formabontó interpretáció, hiszen a brit táncélet fenegyereke, Matthew Bourne 1997-ben a West Enden a II. világháború idejére adaptálta a történetet.
A pétervári társulat a művet a következő évben mutatta be: táncalkotóként ezzel debütált az akkor 36 éves Konsztantyin Szergejev, aki a címszereplő, a legendás Natalja Dugyinszkaja oldalán a herceget is táncolta.
1964-ben egy még ifjabb titán, az akkor 27 éves és Novoszibirszkben táncoló, ám pétervári születésű és neveltetésű Oleg Vinogradov mutatta be saját változatát (első önálló, egész estés balettjeként), mely modern felfogásával alapvetően szakított a nagy elődök elveivel. E művet számos jeles társulat bemutatta, s a Vinogradov-koreográfiát 1983-ban (a mester és felesége betanításában, Fülöp Viktor és Sebestény Katalin próbavezető balettmesterek közreműködésével) a Magyar Állami Operaház is repertoárjába emelte.
Ratmanszkij víziója - közel két évtizede repertoáron
A szovjet-orosz Hamupipőke-produkciók hagyományosan Prokofjev nagyszerű zenéjét veszik alapul. A Szentpéterváron született, orosz-amerikai Alekszej Ratmanszkij most, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon látható alkotása is erre készült, ezt 2002-ben mutatta be a Mariinszkij Színház Balettegyüttese.
A moszkvai Bolsoj Balettiskolában nevelkedett Ratmanszkij, aki 2004 és 2009 közt a Bolsoj Balett igazgatói posztját is betöltötte, koreográfusként a Hamupipőke színre vitelével kezdte meg egész estés nagybalettjei sorozatát.
Az elmúlt másfél évtizedben a balettirodalom nagyszabású alkotásainak egész sorát rekonstruálta vagy gondolta újra A kalóztól (2005) a Csipkerózsikán (2015) át A hattyúk taváig (2016).
Ratmanszkij táncosi pályafutásának legfontosabb állomásai az Ukrán Nemzeti Opera, a kanadai Royal Winnipeg Ballet és a Dán Királyi Balett voltak. Koreográfusként szinte felsorolhatatlanul sok társulattal dolgozott együtt Ausztráliától az Egyesült Államokig, Grúziától Svédországig. Budapesten most látható alkotását 16 éve tartja repertoárján a Mariinszkij Színház.
Halász Tamás cikke eredetileg a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos blogján, a btf.blog.hu oldalon jelent meg.
