A név eredete az ókeresztény időkre vezethető vissza. Hamvazószerdán a püspök a mezítlábas, zsákruhába öltözött, úgynevezett nyilvános bűnösöket (akik hajlandók voltak a köz előtt ily módon vállalni bűnös mivoltukat) a templomba vezette. Imádkoztak felettük, méghozzá bűnbánati zsoltárokat. A zsoltárok végeztével fejükre hamut hintett a püspök, és kiutasította őket a templomból – egészen nagycsütörtökig.
A szokás ma már sokat szelídült. Ezen a napon hamvazószerdai szentelt hamuval rajzolnak keresztet a hívek homlokára a katolikus templomok papjai ezekkel a szavakkal: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!” vagy: „Térjetek meg, higgyetek az evangéliumnak!”
A szertartást Orbán pápa rendelte el 1091-ben. A szentelt hamu, amelyet használni kell ezen a napon, az előző évi virágvasárnapi szentelt barka elhamvasztásából nyert hamu kell legyen. Az impositio cinerum (azaz a hamvazkodás) a híveket figyelmezteti az élet mulandóságára. Isá, por es homou vogymuk.
A néphit szerint azonban praktikus oldalról is nézhető a szertartás: akit hamvaznak, annak elmúlik a fejfájása – és nem is tér vissza többé.
