Händel 1741 augusztusától foglalkozott a téma megzenésítésével, és mindössze huszonnégy nap alatt készült el vele.
A londoni bemutató 1743 tavaszán volt a Covent Gardenben, s ezután szokássá vált, hogy az oratóriumot ? jótékonysági céllal ? minden évben előadják a Foundling Hospital kápolnájában. A Messiás népszerűségét jelzi, hogy Händel életében összesen harmincnégyszer adták elő, mindannyiszor az árvaház javára.
Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz (1683?1760) fűződik, aki a londoni premier előadásán felállt a Halleluja hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.
Az oratórium a Messiás történetét meséli el. Az első rész a Krisztus előtti időkről és a Megváltó születéséről, a második a szenvedéstörténetről szól, a harmadik rész pedig a megváltásról elmélkedik. Az áriák egy része visszafogottan operaszerű, de az oratórium meghatározó karakterét a kórusszámok adják. A Hallaluja utáni első szopránária bevezető sorát (?I know that my Redeemer liveth? ? ?Tudom, hogy megváltóm él?) vésték rá Händel westminsteri apátságbeli sírjára.
Händel az első bemutató után, és majd a későbbiekben is, egyre több változtatást, módosítást hajtott végre a Messiáson, ennek következtében az oratóriumnak nincs állandósult verziója. A május 28-i előadás mintegy másfél órában szólaltatja meg az alkotást, Händel Messiása első alkalommal kerül előadásra a a restaurált Koronázó Mátyás-templomban.
