Barokk könnyűzeneként aposztrofálta az Agrippinát. Miként lehet „könnyű” egy barokk opera?

Händel operájának felépítése lényegében kitár minden ajtót, ablakot a hallgatóság számára. Aki belép, könnyen érthető, egyszerűen fogalmazott, mégis komoly mélységekkel rendelkező műbe csöppen, nincsenek benne a befogadást megnehezítő kompozíciós elemek. Az Agrippina különböző hangvételű, rövid tételek sokaságára épül, melyek közt akad sanzonszerű vagy egészen drámai – polifonikus – epizód is. Mindenki számára könnyen befogadható zenemű, ebben az értelemben neveztem könnyűzenének.

Mégis jelentősen meghúzták az eredeti operát. Csupán a recetativo részek kerültek ki belőle?

Elsősorban igen, ezeket az „énekbeszédes” jeleneteket párbeszédekkel vagy újrakomponált, egyszerűsített recetativókkal váltottuk ki. A negyvenhét zárt számból viszont alig húztunk; ez szokatlanul sok ária, amelyet – öt kivételével – mind eljátszunk.

A régi zene mai előadásmódjával kapcsolatban számos felfogás létezik. Ön szerint mire érdemes ügyelni, ha egy zenekar – modern hangszereken Händelt játszik?

A művészi színvonal a fontos: igényes és elmélyült előadásmódra van szükség. Támpontul szolgálhat ehhez a régi zenét behatóan tanulmányozó művészek iránymutatása, mi mégsem stílushűségre törekszünk. Az igényességünket és a mű iránti alázatunkat nem adhatjuk fel, ezek birtokában pedig szinte lényegtelenné válik, mennyire korhű az előadásmód.

Forrás: Szegedi Szabadtéri Játékok

Mekkora mozgásteret ad Händel zenéje például egy ilyen modern rendezés alapjaként?

Az opera meghatározza a saját drámai ívét, ritmusát, ezen változtatni vajmi keveset lehet. Kisebb módosítások lehetőségét ugyanakkor felkínálja a mű. Händel olyan korban írta az Agrippinát, amikor az improvizáció mindennapos volt, egyik este így, másik este amúgy adták elő. Ezt onnan is tudjuk, hogy maga Händel is számos verziót készített a számokból, módunk van ezekből is válogatni. Ilyesfajta változtatásokat természetesen mi is megengedünk magunknak: amennyiben egy piano taktus drámai szempontból jobban hat, ha forte játsszuk, akkor ennyi belefér. Ahogyan a darabban egyébként csak egy számban szereplő trombitákat beleírjuk a záró számba is, ez nem mond ellent a barokk improvizációs gyakorlatának.

A barokk opera kis létszámú zenekarra írt kamaratörténet. Hogy lesz ebből szélesvásznú, nagyszínpadi előadás Szegeden?

Ebből nem lesz szélesvásznú történet, ugyanakkora zenekarral játsszuk, mint a velencei ősbemutatón, sőt, talán valamivel kisebb létszámúval. A szabadtéri színpad – mindegy, hogy ezerötszáz vagy több ezer fős nézőtérrel rendelkezik – erősítés nélkül nem működik, így a zenekar és az énekesek is mikroporttal dolgoznak. A nehézséget az jelenti, hogy az erősítés ne torzítsa a hangzást, meg kell találnunk az egyensúlyt.

Pányik Tamás rendező modern történetként tekint az Agrippinára. Ön is hasonlóan látja?

Az Agrippina kortalan történet. Az intrika, a hatalomért folytatott kíméletlen harc és ennek szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai örök érvényű kérdések, semmilyen lényegi „igazításra” nem volt szükség. A darab, bár modern díszletek között, mai ruhákban, új szöveggel játsszuk el, ugyanarról szól. A tömörítés viszont elengedhetetlen volt, hiszen Händel idejében elvárás volt, hogy egy opera bonyolult, szövevényes fordulatokkal, akár négy-öt órán keresztül szórakoztassa a közönséget. Ma ez – eredeti formájában – kevesek számára volna élvezhető.

Az Agrippina próbája

A zenekar a színpadon kapott helyet?

Nem, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon van egy zenekari hely – nem klasszikus árok –, ami a nézőtér első sorával egy szinten helyezkedik el.

Magyar nyelven énekelnek. Ez könnyebbség vagy inkább nehézség az énekesek számára?

Úgy vettem észre, hogy az énekesek örömmel fogadják, ha magyar nyelvű számokkal van dolguk, noha a zenei világ ma az eredeti nyelvű előadásmódot preferálja. Az anyanyelven éneklés közelebb viszi őket a lényeghez, segíti a szituációk átélését. Nekünk a zenekarral mindent meg kell tennünk azért, hogy az énekesekkel harmóniába olvadva dolgozzunk, bár ilyenkor alapvetés, hogy az énekes az első. Lehetőségünk volt arra, hogy már a „zenejavító” próbákon az énekesekkel közösen ismerkedjünk a darabbal, így most leginkább azon munkálkodunk, hogy a kidolgozott zenei részletek a szabadtéri körülmények közt épp úgy csendüljenek fel, mint hangosítás nélkül.

Nyitókép: Pál Tamás. Fotók forrása: szegedma.hu