|
Nyolc fehér földönkívüli, alt-mezzo-szoprán, basszus-bariton-tenor, valamint két beatboxos figura. Kicsit olyan, mintha spermának öltözött volna a két szájdobossal kiegészült King?s Singers. Hogy jól énekelnek együtt, ahhoz nem férhet kétség. Sehol egy zenekar, sehol playback, mindent a saját hangjukkal nyomnak. Elég parádésan. Erősen igénybe veszik a közönséget, néha kimondottan kellemesen gonoszkodnak. Aztán nemcsak körbeudvarolják a csinos nőket a férfiak, és körbetáncolják a kiválogatott pasikat az ufólányok, hanem nemi szervig guggolva a Lollypop című számot éneklik a férfiaknak, és egy srácnak új barátnőt találnak, míg akivel jött annak, azt tanácsolják: keressen másik párt magának a Facebookon. Aki felmegy a színpadra, vagy belemegy a játékba, általában élvezi is. Én utálnám, hálásan gondolok a szerencsére, hogy az emeleten ülök.
|
A Voca People figurái gyakorlatilag az ujjuk köré tekerik a közönséget, énekel mindenki, és kérésre pattan az egész Kongresszusi Központ. Az összeállításuk néhol kicsit közhelyes, néhol meg kimondottan jópofa, elhussan a másfél óra. Már az első daluktól tombol a közönség. Nem véletlen, hogy 2009-ben az első számukat négy hónap alatt 5 millióan látták a Youtube-on.
|
Utóirat: prospektust, műsorfüzetet és egyéb Voca People-ös kegytárgyakat ne keressenek, egyetlen hanghordozót lehet megvásárolni. Ennyit hoztak magukkal a Nap mögül.