A több mint 80 fényképet ? zöme zselatinos ezüst szerzői nagyítás ? felvonultató tárlat november 30-ai sajtóbejárásán Stemlerné Balog Ilona kurátor elmondta: nem nosztalgiát akartak kiváltani a múlt század ?60??70-es évei iránt a közönségben, inkább arra voltak kíváncsiak, hogy a fiataloknak mit jelenthet Schwanner Endre életműve. A művész 2011-ben adományozta hagyatékát a Nemzeti Múzeumnak.
 |
| Vidámpark, 1960, Schwanner Endre felvétele / Magyar Nemzeti Múzeum |
A kiállítás másik kurátora, Fisli Éva, a múzeum Történeti Fényképtárának főmuzeológusa a tárlat koncepciójáról beszélve hangsúlyozta, hogy a kiállítás olyan ?időszalagot? hoz létre, amely bizonyos témák, tárgyak és események kiemelésével igyekszik kapcsolódási pontot keresni a jelen közönségével.
A képeket szemlélve a felvétel ideje és a közönség életének ideje találkozik, amelynek különös feszültségéből új látogatói élmény születhet ? fogalmazott a kurátor, aki hozzátette azt is: az analóg fotózás sajátos fotográfiai szemléletmódot igényelt, amely a technikai részletek iránti érzékenységével talán már idegen a mai közönség számára.
Scwanner Endre számára viszont sosem volt öncélú a technikai részletek akkurátus ismerete és használata, hanem csupán egy eszköz az adott pillanatban legjobb megoldás megragadására ? mutatott rá Fisli Éva.
 |
| Motocross, 1959, Schwanner Endre felvétele / Magyar Nemzeti Múzeum |
A Pulszky-teremben látható kiállítás különböző motor- és autóversenyek eseményeit megörökítő fotókkal kezdődik, rögtön Schwanner Endre első Kodak Retina típusú fényképezőgépe után, amelyet a fotós 1948-ban másfél havi fizetéséért vásárolt. Ezt a gépet használta egészen 1963-ig, utána különböző Nikon-típusokat alkalmazott. Fisli Éva megjegyezte: ilyen technikával elképesztő ritmusérzék kellett a versenyek megörökítésére.
Schwanner Endrét nagyon sokáig izgatta a hangok közötti átmenet pillanata, hosszú ideig kereste és próbálta fényképezőgépével elkapni ezt a momentumot koncerteken. Ez végül a Passaggio című felvételén sikerült, amelyen Szabados György keze látható a zongorán ? mutatott rá a kurátor. Megjegyezte azt is: a fotóművészt elképesztően érdekelte a zongora, személyes bevallása szerint azért is, mert korán elvesztett édesanyjára emlékeztette, aki maga is zongorázott.
A Nemzeti Múzeum Schwanner Endre felvételei mellett számos személyes tárgyát, eszközét ? például egyik félbe vágott Nikon kameráját ? is megkapta, amelyek olykor valódi történeti forrásértéket mutatnak fel. Ilyen Fisli Éva szerint az a ?megdöbbentő erejű időkapszula?, egy, a személyes hagyatékból származó könyv, amelybe 1944. december 25-én egy szovjet katona Budapest népét megszólító, pusztítással fenyegető cirill betűs bejegyzést írt. Az írást csak a ?70-es években fedezte fel Schwanner Endre.
 |
| Passaggio, 1985, Schwanner Endre felvétele / Magyar Nemzeti Múzeum |
Szintén fontos kordokumentumok kerültek elő a fotós negatívjai közül, köztük számos beatkoncerten készített felvétel, amelyeket maga Schwanner Endre nem érzett különösebben fontosnak, ma mégis hálásak lehetünk értük ? mondta el Fisli Éva. A szakember szerint a negatívok ? többet digitális képernyőkön tekinthet meg a látogató ? azért is érdekesek, mert betekintést engednek abba, hogy a fotós miként válogatta össze felvételeiből híres képsorozatait, például a Madách Színház 1977-es Hamlet előadását néhány képbe sűrítő sorozatát, amelyeken Haumann Péter és Psota Irén is látható.
Fisli Éva kiemelte: Schwanner Endre számára Mensáros László előadói estje, a XX. század jelentette élete legfontosabb színházi élményét. Egy teljes évig látogatta az Egyetemi Színpadon rendezett előadásokat, míg megszületett a legendás színész egy-egy mozdulatát előadás közben megörökítő fekete-fehér sorozata.
Schwanner Endre 1928-ban született Budapesten, gyermekkora óta fényképez. Az analóg fényképezés majdnem teljes területét átfogó ismereteit első munkahelyén, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben szerezte meg. Erre építve a ?60-as években kezdte meg szakírói, előadói és oktatói tevékenységét, amely a fotótechnika országos szaktekintélyévé tette a következő évtizedekben. Majd 1967-ben felvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. A Fotó és a Fotóművészet szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt, cikkeinek száma meghaladja a százat. Noha sosem dolgozott sajtófotósként, 1991-ig fotóriporterek nemzedékeit oktatta fotótechnika-elméletre a Magyar Újságíró Szövetség iskolájában.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Nikon támogatásával valósult meg.
Forrás: MTI
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldala
