2011 óta március 1-jén ünneplik Lengyelországban a kiátkozott katonák nemzeti emléknapját. 1951-ben ezen a napon végezték ki társaival együtt Lukasz Cieplinski ezredest, a 20. századi lengyel történelem, a lengyel függetlenségi harc egyik legnagyobb alakját.
Cieplinskinek a varsói mokotówi börtönben írt levelei lelki szimbólumává váltak a függetlenségi konspirációban részt vevő nemzedék búcsújának.
A háború után meggyilkolt lengyel hazafiak abban a hitben haltak meg, hogy áldozatuk egy napon elhozza a szabad Lengyelországot.
A budapesti Lengyel Intézet hangoskönyv formájában adta ki a magyar nyelvre lefordított börtönleveleket. A bemutatón közreműködik Elzbieta Jakimek-Zapart történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa, Cieplinski életrajzírója, Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága főigazgató-helyettese, valamint a mű zenéjét szerző Fábián Zoltán előadóművész. A részvétel regisztrációhoz (budapeszt@instytutpolski.pl) kötött.
Lukasz Cieplinski 1913-ban született a nagylengyelországi Kwilczben, katonai szolgálatát 1936-ban kezdte meg. Miután Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, részt vett a védekező háborúban, amelynek során a legmagasabb lengyel háborús kitüntetést, a Virtuti Militari Rendet kapta.
Harcolt Varsó védelmében, majd a kapituláció után csatlakozott a föld alatti ellenálláshoz. 1941 december közepén egy csoport tiszttel együtt az úgynevezett zöldhatáron keresztül átkelt Magyarországra, és a Romek fedőnéven működő budapesti Katonai Hírszerző és Összekötő Támaszpontra került, ahol konspirációs kiképzésen vett részt. A fiatalabb nemzedék kiemelkedő parancsnokai között tartották számon, szerepet vállalt az antikommunista függetlenségi szervezetek munkájában is.
1947 novemberében letartóztatták, és az Állambiztonsági Minisztérium felügyelete alatt kegyetlen testi és lelki kínzásokkal teli vizsgálatnak vetették alá. Hat társával együtt halálra ítélték, majd 1951. március 1-jén kivégezték. 2007-ben posztumusz megkapta a legmagasabb lengyel állami kitüntetést, a Fehér Sas-rendet.
Fotó forrása: IPN
