Hantai Simon 1948-ban, 26 évesen végleg elhagyta Magyarországot, 1949-től Párizsban élt és alkotott. Ebben az időszakban a modernizmus legfontosabb irányzataival ismerkedett. Műveire erős hatást gyakoroltak Paul Klee, Joan Miró, Pablo Picasso alkotásai. A kiállítás azokkal a kis méretű munkákkal indít, amelyeken egyértelműen tetten érhető az útkeresés.
Hantai Párizs legnagyobb mestereivel folytatott párbeszédet, azt keresve, milyen eszközökkel, milyen látvány segítségével tud eljutni a művészet elemi rétegeihez.
A kiállításon egymás mellett szerepelnek a hasonló képtípusok, hogy még szembetűnőbb legyen a legnagyobb mesterekkel folytatott művészi párbeszéd. Azért is jó, hogy ezek a kapcsolatok itt láthatóvá válnak, mert Hantai az életének későbbi szakaszában igyekezett eltávolodni tőlük. 1948 és 1952 között született műveit nem mutatta meg senkinek, a modernizmussal való viszonya ugyanis sosem volt problémamentes.
Azok az évek a kísérletezés időszakát jelentették számára. Azt kutatta, miként tudná megfogalmazni a bensejében forró és formálódó tapasztalatokat, az érzéseit.
Az első falra olyan tájképek kerültek, amelyeken az alkotók geometrikus alakzatokká redukálták a látványt. Klee Mese két halról címmel készült kompozíciója a gyerekrajzok világát idézi; a formák egyszerűsítésével ornamentikussá alakul a tér. Hasonló hatást kelt Hantai 1949-es festménye, amelyen két, élénk színű négyzetes forma vezeti a tekintetet, az alattuk látható fekvő alak pedig szinte belevész a barnás-szürkés háttérbe. E képcsoport legérdekesebb munkája Klee Kerti ház című képe, amelyen a rózsaszínes formák dominálnak. A ház ismert elemei csak jelzésszerűen jelennek meg, szinte nem is érzékeljük, hol húzódnak a határai.
A következő egységet Joan Miró Vándormadár című képe fémjelzi.
Mellette Hantai olyan festményei láthatók, amelyek párhuzamba állíthatók a katalán mester művének csillagszerű vagy organikus motívumaival. Picasso Dohányzó férfija mellett egy Hantai által alkotott portré szerepel, amelyen az arc geometrikus és íves vonalakból összeálló síkokká redukálódik.
A vizsgált időszakban Párizs a művészvilág központja volt: nemcsak európai, hanem amerikai és kanadai művészeket is vonzott.
Hantai baráti köre folyamatosan tágult. Tengertúli alkotókkal is szoros kapcsolatba került, köztük Joan Mitchell-lel, Sam Francisszel, Jean-Paul Riopelle-lel vagy épp Jackson Pollockkal. Természetesen az ő művészetük is erős hatást gyakorolt rá, a kiállítás következő szekciója ezt taglalja.
Itt látható a tárlat egyik fénypontja, Hantai 1950-ben festett képe, ami Pollock maszkulin, csurgatásos-gesztuális munkáit idézi. A sötét háttér előtt lefelé csorgó, pasztózus csíkok vibráló hatást keltenek. A kép szélén a vörös ráfestés korlátok közé szorítja a sávok szabad áramlását. Ebben a szekcióban egy kis méretű Pollock-munka is szerepel, mellette Hantainak a későbbi Panse-képeket megelőlegező műve látható.
Az újabb csúcspont Hantai 1951–52-ben festett korai szürrealista festménye, az Absztrakt kompozíció, amelyben hibrid erotikus lények kavarognak szabad formai áramlásban, fluidszerűen. A színes, biomorf, fallikus és vaginális alakzatok érzéki felületen jelennek meg, a vászonra csorgatott zománcfesték a kép teljes felületét átjárja. A képet nézve kozmikus látomásra vagy mikroszkóp alatt vizsgált biológiai folyamatokra asszociálhatunk.
A kiállítás utolsó szekciója a Hantai-hagyatékkal foglalkozik.
Itt nyolc, kis méretű festmény látható a művésztől, amelyeket ő maga válogatott össze a Szépművészeti Múzeumnaka, méghozzá úgy, hogy általuk nyomon követhető legyen a pliage módszer kialakulásának folyamata és története. Kár, hogy ezek a művek nem falra és egymás mellé kerültek, mert egyébként nagyszerűen jelzik azt a folyamatot, ahogy Hantai megtalálta a saját nyelvét.
A tárlat konklúziója: „Klee, Miró, Picasso és mások tanulmányozása nélkül Hantai Simon nem válhatott volna azzá a teljesen szabadon alkotó, világhírű alkotóvá, akivé később étude-jeinek és pliage festményeinek elkészítésével vált. Klee és más modernisták szellemi öröksége, sajátos formavilága Hantai érett műveiben is csöndesen megbújik tápláló, tiszta forrásként, megteremtve egy új, cezanne-i léptékű saját természetet (nature) a festészetében.”
A Szépművészeti Múzeum Hantai, Klee és más absztrakciók kiállítása március 19-ig látogatható.
Nyitókép: A Hantai, Klee és más absztrakciók című tárlat a Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
