„A nem zsidók számára úgy tűnhet, mintha a hanuka a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe volna, de korántsem az. Ráadásul a hanuka csupán az utóbbi pár évtizedben vált kifejezetten ismertté a széles nyilvánosságban. Maguk a zsidók a 19–20. század előtt csak szűk családi körben ünnepelték. Azaz társadalomtörténetileg érdekes, hogy a hanuka ennyire népszerű lett, de nem feltétlenül tükrözi a kétezer éves hagyományt” – mondta Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense a Kitalált hagyomány címmel tartott sajtótájékoztatón a Dohány utcai múzeumban.
Arra a felvetésre, hogy miért szokták a nem zsidók a hanukát „zsidó karácsonynak” nevezni, Toronyi Zsuzsanna azt mondta: ez összetett kérdés, már csak azért is, mert Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is csak azután terjedt el a karácsonyfa állítása, hogy a Berlinből származó, egyébként zsidó Fanny von Arnstein a 19. század elején Bécsben először állított ajándékokkal körbevett és feldíszített fenyőfát a szalonjában.
Habár nem tanulságok nélkül való, hogy a Habsburg Monarchiában éppen egy zsidó nőnek volt először mai értelemben vett karácsonyfája, Toronyi Zsuzsanna hangsúlyozta: a „zsidó karácsony” kifejezés nagyon nem szerencsés, ezért nem is tartja helyesnek, ha a sajtóban a hanuka egyik szinonimájaként használják a fény ünnepe mellett.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a két ünnep között vannak hasonlóságok. A hanukára vonatkozó zsidó hagyomány azt mondja, hogy „hirdetni kell a csodát”, ennek megfelelően az ókorban a zsidók az otthonuk bejárati ajtaja előtt gyújtottak lángot, majd később az terjedt el, hogy a hanukai gyertyatartót kitették az ablakba. A két ünnep legfőbb hasonlósága a fényre vonatkozik: a zsidók arra a csodára emlékeznek, hogy mintegy kétezer éve a Szentélyben nyolc napig égett az egy napra elegendő mécsesolaj, míg a keresztények Jézus születését ünneplik, és ők is gyertyát gyújtanak a fénynek a sötétség felett aratott szimbolikus győzelmének hirdetésére.
S hogy a zsidóság milyen hanukai gyertyatartókat használ? Toronyi Zsuzsanna több hanukai gyertyatartót kivett a vitrinből, hogy megmutassa azok fontosabb jellegzetességeit. Mivel a hanuka mind a nyolc napján új gyertyákat kell gyújtani, és minden nap eggyel többet, így az ünnep alatt összesen 44 gyertyára van szükség. A zsidó múzeum igazgatója elmondta: ekkora mennyiségű kóser méhviaszgyertya rengeteg pénzbe kerül, tehát igen nagy kiadást jelentett régen, és sok pénzbe kerülne most is.
A kóser gyertya az, amelynek anyaga nem tartalmaz faggyút vagy tiltott állatból származó zsiradékot, továbbá olyan berendezéssel készül, amelyen nem állítanak elő nem kóser terméket. A nehezebb anyagi körülmények között élő zsidó családok csak a 19. századtól tudtak olyan nyolckaros hanukai gyertyatartót használni, amilyet ma is ismerünk. Ennek az az oka, hogy a modern gyertyák anyagában lévő sztearinsavat (növényi eredetű zsírt) a tudomány mintegy kétszáz éve izolálni tudta. Ezután vált a gyertya tömegcikké, így a legtöbb zsidó család számára megfizethetővé.
Toronyi Zsuzsanna kifejtette: a Zsidó Múzeumban nagyon sok hanukai gyertyatartót őriznek. Ezek többsége arról árulkodik, hogy a 19. század végétől a zsidó kereskedők igyekeztek lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel, akár a használhatóság kárára is. Ennek következtében számos hanukai gyertyatartó nem is alkalmas a rendeltetésszerű használatra, hiszen dísztárgynak készült, amely tönkremenne a lángoktól. Vagyis a múzeumban megtekinthető régi hanukai gyertyatartók nagy részében soha nem gyújtottak lángot. A kisiparos zsidó gyártók leleményességét mutatja, hogy a múzeumban olyan hanukai mécsest is őriznek, amelyet jól láthatóan kanalakból állítottak össze.
A múzeum igazgatója kitért arra is: bár sokan használják a hanukai gyertyatartó megnevezésére a hanukia kifejezést, azt tudni kell, hogy a hanukia szót a 19. század második felében, a héber nyelvújítás lendületében alkották meg. A szót állítólag Eliézer Ben Jehudának, a modern héber megalkotójának felesége találta ki, de még a nagy nyelvújító Eliézer Ben Jehudának sem tetszett.
A nagyvárosi környezetben együtt élő zsidó és nem zsidó közösségek mindennapi érintkezése hozta magával, hogy a hanuka a karácsonyhoz hasonló jellegzetességeket kapott, ilyen jellegzetesség például a gyerekek megajándékozása is. Eleinte a zsidó gyerekek hanuka idején nem kaptak ajándékot, de a karácsony kommercializálódása hatással volt a hanukára, így ma már a zsidó gyerekeket is megajándékozzák a fény ünnepén – igaz, ők nemcsak egy este, hanem mind a nyolc napon kapnak egy-egy kisebb ajándékot.
