A festmények Krisztus és vádlói konfliktusát, végkifejletként pedig az ige beteljesedését, Krisztus kereszthalálát jelenítik meg. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó festményét. A Jézus életét megörökítő sorozat darabjai első alkalommal 1995. augusztus 25-én a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt.
A látogatók által leginkább keresett műalkotások sorsának alakulását mindig jelentős figyelem kísérte. A 2015-ös év nagy eredménye volt, hogy a Magyar Értéktárprogram keretéből sikerült megvásárolni a Krisztus Pilátus előtt című festményt, így a sokszor utaztatott mű végleges helyett kapott a múzeum épületében.
A három alkotás közül már csak a Golgota helyzete nem rendeződött, erre 2019. január 9-ig kellett várni. A mű tulajdonosával folytatott tárgyalások sikerrel jártak, és ami nem sikerült a magyar államnak 135 évig, az végre beteljesedett, és együtt maradhattak a Krisztus-trilógia darabjai.
Munkácsy 1881-től dolgozott második festményén, amely Krisztust ábrázolta a kereszten. Egyszer, munka előtt önmagát is felköttette egy keresztre – De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet –, hogy átélhesse a szenvedést. 15 vázlat és tanulmány után, 1884 húsvétjára készült el a kép. Sedelmeyer visszahozatta a Krisztus Pilátus előtt című festményt Skóciából, és párizsi palotája udvarán egymással szemben mutatta be a két vásznat. A siker olyan jelentős volt, hogy a kép látogatásának eseményét még Maupassant is megörökítette a Szépfiú (Bel ami) című regényében.
A másodbemutató Budapesten, a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Egyetem) volt 1884 szeptemberében. Ekkor a festő úgy nyilatkozott, hogy most már új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére. Ez a terve nem valósult meg, mert a magyar egyházi vezetők pénzgyűjtési akciója a két festmény itthon tartására nem volt sikeres. Sedelmeyer túl magas árat szabott, továbbvitette a Golgotát. Európai diadalútja után ezt is New Yorkban mutatták be, és ezt is John Wanamaker vásárolta meg.
A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott a szűk belső tér segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a két csoportot.
Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben láthatók a legérdekesebb figurák: a közönyös zsidó ács, a mellét verő, futó zsidó férfi és az úgynevezett arab lovas, a lóháton ülő, titokzatos, jelképes alak. A mű legnagyobb erénye a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég sötét tónusú megjelenítése vészjóslóan tükrözi a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is.
A Golgota 107 év után, 1991 őszén érkezett ismét Budapestre. 1992–93-ban restaurálta Szentkirályi Miklós, Lente István és Menráth Péter. 1993 húsvétján Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1993 Szent István-napjától – azaz 30 esztendeje – a Déri Múzeum Munkácsy Termében látható.
Nyitóképen a feszítőkereten rögzített, díszkeretbe helyezett Golgotát a tűzoltók segítségével a falhoz emelik és rögzítik a Déri Múzeumban 1993-ban. Fotó forrása: a Déri Múzeum archívuma.
