Amikor utoljára találkoztunk, egy háromlábú agárral sétáltál a Pesti Színház előtt. Azt nem tudom, mi volt a darab, de a kutyára tisztán emlékszem. Honnan a kutya?
Két éve került a családunkba. Az egyik Össztánc előadáson a szünetben bambultam a telefonomra, és egyszer csak megláttam ezt a barnaszemű őzikét. Ezt itt, nézd! Ez a könyörgő tekintet nézett rám és hallottam amint azt kéri, hogy most azonnal vigyetek haza. Nem is volt kérdés. Bejelentettem a feleségemnek, hogy a három gyerekünk mellé érkezik az őzikeszemű is, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy háromlábú lesz.
Biztosan van itt egy rémtörténet, amit most elmesélsz, ugye?
A fajtamentők egy disznóólban találták, ahol a három kölykét szoptatta. A lába már elüszkösödött, enni nem kapott, és csonttá fogyott, hogy a kicsiket táplálja. Egy igazi ősanya. Ennyi kellet csak. Összenéztünk Fannival, nekünk is három gyerekünk van, értük mi is mindent, tehát várjuk a kutyaanyát. Fél évbe telt, amíg a fajtamentők megműttették, ápolták és megkaptuk.
Sem a korosztályodra, sem a foglalkozásodra nem jellemző ez a háromgyerekes családapaság. Belegondoltál valaha is?
Igen. Nagyon más az életem, mint a kollégáké. Harminchat éves vagyok, és a velem egykorúak jellemzően nem nevelnek három gyereket, többnyire egyik kapcsolatból zuhannak a másikba, éppen most jönnek össze valakivel, reménykednek, vagy szenvelegnek, nekem meg összejött egy ilyen nagy szerelem, és lett a három gyerekünk, nem adnám ezt a helyzetet semmiért. Kilenc-, öt- és háromévesek, és a legfontosabbak az életünkben.
Gondolom, azt már régen tudod, hogy a családapaság nem kedvez a karriernek.
Makranczi Zalán szokta mondani, hogy a család ?pályalassító kapszula?, és igaza van. A Vígszínházban el is várták volna, hogy a színház legyen az első, de nekem ez nem megy. Nekem a családunk az első.
Az első gyereked születésénél huszonhét éves voltál, a Bárka Színház tagja. Mennyire vetted magad komolyan?
Nagyon. Már tizennyolc évesen is úgy képzeltem, hogy családom lesz, és ők lesznek a legfontosabbak az életemben. Igaz, nekem is rendes, nyugodt, békés és normális család jutott. A szüleimnek valódi foglakozása van, semmi művészkedés. Csodálatos, helyes, normális emberek. Nem is értem, hogy jutott az eszembe Gútán, hogy színész legyek. Gúta egy kicsi város a Felvidéken. Komáromban gyerekszínészkedtem, a Légy jó mindhaláligban játszottam a kicsi kövér Böszörményit, és nyilván ott kapott el a kór. Beleszippantottam a színházba, és gyerekként csak annyit láttam belőle, hogy milyen jó, mindenki szeret. Ma már látom azt is, micsoda munka és mennyi odaadás kell hozzá.
A Magyar Színházban most egyik szerepből esel a másikba, ezt sem nevezném különösebben családbarátnak. Semmivel sem lett könnyebb az életed.
Ez tény, de újfajta emberi kapcsolatokra vágytam, környezetváltozásra a szó minden értelmében. Az új és más minőség a fontos, a barátságosság. Az a három hetes munka, amit Gyenes Ildikó koreográfussal csináltunk végig a próbateremben. Nekem az ének-tánc mindig para. Az első összpróbán már nagyon vártam, hogy belakhassam ezt az egész labirintust, ami a díszlet. Komolyan aggódtam, hogyan fogok eligazodni, de egész jól sikerült. Ha lemegy egy jelenet, beülök az öltözőbe, és ahogy Lukács Sanyitól láttam, megnézem a példányban a következő jelenetet, és rákészülök. Ez egy jó munkamódszer, araszolva halad az ember a finálé felé, lépésről lépésre. A kollégákkal most tartunk az összeillesztésnél, bennem nagy a kíváncsiság, a nyitottság, és bízom abban, hogy ha én szeretettel fordulok az emberek felé, akkor ugyanezt kapom vissza.
Van bármilyen okod ezt feltételezni?
Nincsen. De mégis.
A Valahol Európában Ficsúrja után a Naptárlányokban veszel át egy szerepet, ami egyébként kettő. Olyan lesz, mintha el se jöttél volna a Vígből. Hegyi Barbara és Igó Éva lesz a partnered.
Jó lesz megint bandázni velük, nagyon szeretem őket. Egészen közeli családom ők nekem.
Elhozod a kilencéves nagyfiadat a Valahol Európábanra, megnézhet benne?
Nem merem. Megnéztük A Pál utcai fiúkat, és nagyon megviselte Nemecsek halála, az előadás után még vagy két hétig nem tudta elengedni. A Valahol Európában előadásban több halál is van, és sok árvaság. Azt hiszem, még nem szeretnék vele erről beszélgetni. Majd a Tündér Lalára elhozzuk, ott az igazság győz, hadd higgyen benne még egy darabig.
Forrás és fotók: Pesti Magyar Színház
