Oroszország, Poroszország és Ausztria a pétervári szerződésben háromfelé osztotta a lengyel állam területének egyharmadát. Oroszország érdeke azt diktálta, hogy Lengyelország felett megőrizze befolyását, mert minden Nyugat-Európa felé vezető út Lengyelországon keresztül vezet. Orosz seregek a XVIII. század elejétől állomásoztak Varsóban. Az 1764. IX. 6-i királyválasztáskor II. (Nagy) Katalin cárnő keresztülvitte volt szeretője, Poniatowski Szaniszló megválasztását. Az osztozkodásnál Poroszország Nyugat-Poroszország nagyobbik részét és Ermlandot; Ausztria Nyugat-Galíciát, a Szepességet és Ladomériát; Oroszország Livónia lengyel részét, valamint a Dvinától és Dnyepertől nyugatra fekvő területeket kapta meg. A lengyelek rovására sikerült elkerülni egy európai méretű háború kirobbanását; az orosz-török háborúban (1710. június-július) elért katonai sikerek hatására ugyanis küszöbön állt egy osztrák-orosz katonai konfliktus kitörése. Lengyelország szövetségesek nélkül túl gyenge volt.
