Ezúttal nem testvére, János rendezte a darabot, mint általában, hanem maga a szerző, Mohácsi István, így aztán nem tehet szemrehányást az író a rendezőnek, hogy félreértette a darabját, máshová tette a hangsúlyokat, rossz irányba tolta. Nem is igen van mit félreérteni, nem intellektuális kihívás elképzelni, hogyan bonyolódik és miféle kalandba két, házasságába belesápadt-fáradt házaspár a szexuál-parapszichológus hétvégi, bentlakásos terápiáján.
Pajzán, pajkos, erotikus, fülledt vagy közönséges, olcsó, triviális, trágár - a mezsgye elég keskeny, de annál nagyobb jelentőségű. Előző esetben könnyed szórakozás, utóbbiban olcsó popularizmus születik, ahol az altesti humor győz a szellemes szórakoztatás fölött. A mezsgye ez esetben könnyen fellelhető, nevezetesen a szünet az. Míg az első részben könnyed, bohókás, franciás, pikáns komédiát kapunk, a második vulgárissá válik, vaskossá, ezzel párhuzamosan tempója leül, poénjai elfogynak.Az ihlető Boccaccio volt, meg a tévés sitcomok, színvonalban csak az utóbbival ér föl.
Poén poén hátán, vaskos beszólások, mindez a sodró lendületet és felhőtlen, habkönnyű szórakozást hivatott megteremteni. Ez egy darabig sikerül is, de aztán ellaposodik az előadás. Kérdés, a szerző tehet érte szemrehányást a rendezőnek avagy fordítva, ez esetben mindegy is. Az ötlet, a szexuális gubanc és keveredés, némi ágy alá és ágy tetejére bújással jópofa persze, csak nem tart ki közel három óráig. Vígan kacagunk a jó beszólásokon, amíg vannak, de aztán elfogy a szusz a darabból csakúgy, mint a rendezésből. A kevesebb több lett volna - ez most bizton igaz. Felvillan a kiégett párkapcsolatok mögött a konkrét eseteken túlmutató általános krízis, az együttélés csapdája úgy általában, a megszokás, elszürkülés, unalom, az érzelmi kopás, de - bohózat lévén - ezek mellett elmegy a szerző, és csak a testi kapcsolat elszürkülésére szűkíti a témát.
A színészek megtesznek mindent a műfajért: viccesek, szórakoztatóak, bírják a fergeteges tempót, frappánsan passzolják egymásnak a verbális és mozgásbeli labdákat. Pál András vonzó csélcsap, aki maga sem egészen biztos abban, hogy biszex-e vagy hetero. Nagy lendülettel, sármosan, jó ritmussal játszik, jól poentíroz, kihasználja a helyzetek adta minden komikumot. Herczeg Adrienn nem a naivan buta szőke nő, hanem annak karcosabb, derbebb verziója, és ezért mindenképpen eredeti, üdítő, ha árnyalatnyit sprődebb is néha a kelleténél. Érthetetlen módon hihetetlenül slamposra, háziasszonyosra van adjusztálva (jelmez: Remete Krisztina), ami nem feltétlenül egy csábító hétvége leghitelesebb eszköze. Kovács Patrícia tökéletesen mértéktartó dominaként éppen annyira uralkodó, basáskodó, lekezelő, amennyit a szerep humor nyújtotta keretei megengednek, és pontosan annyira elgyengülő nő, amitől hihető, hogy anya lesz belőle. Pikánsan frivol, minden poént remekül meglovagol - hogy én is tegyek egy sikamlós utalást. Kimondottan szórakoztató, kacagtató, önironikus Urbán Tibor, igazi karakteralakítás az övé. Mosolygunk nemcsak rajta, vele is, esetlenül csetlik-botlik, de hódítóvá válik egy perc alatt, tetszeleg a szívtipró szerepében, de riadtan visszaretten a döntő lépéstől, mindezt színesen, változatosan oldja meg. Szabó Vera meglehetősen sablonosan kezd a titkárnő-klisében, nem elég érdekes, izgalmas, de a második részben magára talál, több színt mutat. Felhőfi Kiss László a legkevésbé meggyőző, bár tagadhatatlan, hogy az ő szerepe kevesebb lehetőséget is kínál. Nem bonyolódik szerelmi kalandokba, csak terelgetni próbálja a többieket. Kicsit szürkének, egysíkúnak érezni játékát, amely csak az utolsó pillanatokban szabadult fel. Mindezzel együtt jól szórakozhat, aki végigkukkolja ezt az orgiát. És hogy pontosan mi is az a francia rúdugrás? Derítsék ki.
