Percz János (1920–2000) eredetileg mozaikművésznek készült, csak később tanulta ki a fémművességet. Az ötvenes évek szobrászatában a fém elsősorban a monumentális propaganda művészet alapanyaga volt, Percz azonban első korszakában bronz iparművészeti tárgyakat készített, amelyek tematikailag a mese, a mítosz világából merítkeztek. Vázái, gyertyatartói, ékszerei táncoló alakokat, állatokat formáztak, térelválasztói, faldíszei nyilvános tereket – Gellért Szálló, debreceni vasútállomás váróterme – díszítettek. Kortársa, Bálint Sándor a modern lakberendezés forradalmi előfutárának tartotta Perczet. Időtlen témáival, visszahúzódó természetével szerényen és csendesen kerülte meg a korszak ideologikus művészetét. A hatvanas években több alkalommal is megfordult külföldön: Stockholmban, Helsinkiben, Rómában és Londonban is voltak egyéni és csoportos kiállításai, a kortárs olasz szobrászat gyakorolta rá a legnagyobb hatást.
Tájékozottsága, az európai tendenciák felé való nyitottsága a hatvanas évekre elvezette a művészi, egyedi plasztika világához. Perneczky Géza 1962-ben már Percz expresszív vasszobrairól és alkalmazott művészetének háttérbe szorulásáról ír. Ennek az évtizednek az attribútuma a vas, amellyel Percz nagy küzdelmeket folytat XII. kerületi műtermében: mágikus telítettségű maszkokat, totemoszlopokat, archaikus és primitív formavilágú, ugyanakkor konstruktív szemléletű vasplasztikákat készít. Szakrális témái Kondor Béla lelki alkatához közelítik. A hetvenes években szobrászata expresszívebbé válik, Giacometti nyúlánk, szorongó, egzisztencialista munkáit idézik, vasszögekkel kalapált munkái pedig Günther Uecker hatásáról tanúskodnak. Percz a nyilvánosság előtt utoljára 1979-ben, Szegeden mutatkozott be egy kiállítással, a nyolcvanas évektől haláláig visszavonultan élt, művészete részben feledésbe merült. Halála után műterme tizenöt évig érintetlenül állt, a lappangó életmű Molnár Viktor jóvoltából most kerül először nyilvánosság elé, az Amikor Galéria nyitókiállításán.
Molnár az apránként összegyűjtött művekből egy egész életművet átfogó, a nagyközönség előtt eddig jórészt ismeretlen kollekciót állított össze. A közel száz szobrot, használati tárgyat, dísztárgyat, ékszert, kisplasztikát felvonultató Percz-kiállítás az alkotói életmű egyes epizódjain keresztül idézi meg a szocializmus évtizedeinek művészeti közegét. A kiállításon Percz János életművét ismert kortárs alkotók, Vilt Tibor, Borsos Miklós, Ország Lili, Korniss Dezső művei helyezik kontextusba, rámutatva a korszakban megfigyelhető motívumvándorlásokra, tematikus hasonlóságokra. A Percz-kiállítás központi helyén látható a hatalmas Dózsa-fej, amely egykor a művész házának kertjében állt.
Percz tevékenysége nemzetközi viszonylatban értelmezhető igazán, erre utal az Amikor Galéria kiállításának címe: Határátlépés. A tárlat egyfajta kulturális mélyfúrás Percz nyomában: a korszak összetett atmoszférájának, kulturális rétegeinek bemutatására törekszik. A látogatók a képzőművészeten túl megismerhetik a Kádár-kori kulturális élet szegmenseit: az alkalmazott művészetet, az ékszerművészetet, a divatot, a belsőépítészetet, de még a Percz és Gobbi Hilda által közösen menedzselt Kutya Védegylet ügyleteit is.
A kiállításban a magánszféra és a közélet nehezen átjárható kettősségét Percz műtermének pihenősarka idézi meg a művész által készített különleges dohányzóasztallal, de Percz emlékezetes, 1976-os Műcsarnok-beli nagy kiállításának enterieur-rekonstrukciója is feltárul a látogatók szeme előtt. Külön érdekesség, hogy az Amikor Galéria tárlatán azokat az eredeti posztamenseket és állványokat használják, amelyeket még maga Percz készített a ‘76-os Műcsarnok-beli kiállításra. Az Amikor Galéria életműtárlatán a műtárgyakon túl vetítenenek Percz Jánosról készített korabeli filmeket, riportokat, bele lehet lapozni a művész kedves könyveibe, katalógusaiba, és arra is fény derül, hogyan lehetett a budai művész egyszerre az NSZK és Magyarország lakosa is.
A Percz-életműkiállítás február 22-én nyílik. Márciusban több tematikus tárlatvezetés is lesz, amelyeken dr. Váraljai Anna művészettörténész, kurátor, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, Antalffy Péter történész, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa és F. Kovács Attila építész, iparművész, látványtervező különböző aspektusokból mutatják be az életművet.
A nyitóképen Percz János ötvösművész a műtermében (1976) Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
