Az Inspiráció a Trafó sokat hangsúlyozott inkubátor-szerepét jelenítette meg: túlnyomórészt pályájuk elején álló alkotóknak kínált megmutatkozási lehetőséget. A Mini-a-Túrák a rendhagyó, műfaji keretek közül kilógó művek/alkotók számára kínál lehetőséget: alapvetően olyanoknak, akik már bőven bizonyítottak, és/vagy új utakon járnak. Alaki szempontból sem szabványos munkákat láthatunk itt. A mostani esten például, egyetlen átlagos előadás futamidején négy produkció osztozott. A Trafó terét négy szeletre, térségre bontották, mi, a publikum a nagyrészt széktelenített nézőtérről indultunk, s oda is tértünk vissza a színpad terében elhelyezett, onnan követhető, két köztes állomás után.
Halász Péter sorait olvashatjuk Pero, azaz Perovics Zoltán kivételes személyéről a műsorfüzetben. Az általa vezetett, legendás emlékezetű és ma is eleven, szegedi Metanoia Színház Kispendrájv című előadása nem akármilyen (s a kiadott műsorhoz képest eltérő) indítása, felütése az estnek. Különös társaság előttünk: Kafkai, Bruno Schultzi alakok hokedlikkel székekkel, lepedőkkel-fátylakkal, frakkban, különös keménykalapban. Esküvőnek látszó helyzet, násznépnek tűnő csoportozat, a magasban, minden felett egy üres pólya lebeg. Nyugtalanító, mellbevágó negyedóra Perovics munkája: különös, emberből készült masinéria, bizarr szövegtöredékek, az emberi hanggal folytatott, virtuóz játékok ragadják magukkal a szemlélőt. A váratlanság, a szokatlanra deformált hangzás, egyidejűség, töredékesség, a hangok egymást erősítése és egymásnak feszülő kioltása az, amiben gyönyörködhetünk. A Trafó és a Metanoia: izgatottan remélünk folytatást. A magát archívnak mutató, voltaképp kortalan bizarr után a high-tech jegyében folytatódik az este. A színpad jobb sarkába rendezett játék köré vonulunk: előttünk boncasztalszerű objektum, rajta Téri Gáspár fekszik. Fekete ruháját éppen tűzőgéppel rögzíti két társa. A leginkább táncosként ismert Téri körül tavaly alakult az alkotócsoport, mely e friss munkát is jegyzi. A Relációanalízis - Szabadlaboratóriumi műveletek című performansz főhőse a kísérletbe vont, eleven, mozduló ember. A frontálisra billentett felületen függő táncos testén érzékelők, két társa immár egy-egy pulpitus és laptop mögött. A valós és a virtuális, a test generálta kép, a kép "módosította" test viszonyát audiovizuális rendszerbe helyező "emberkísérletről" egy távoli párhuzam, Rembrandt Tulp doktor anatómiai leckéje ugrik be. Itt, a mában nem sokkoló, nyilvános boncoláson borzonghatunk. A test, a mozdulat új, egyszerre játékos és komoly (meg)közelítésének lehetünk a tanúi, eleven alanyon, aki aztán előttünk öltözködik vissza civil ruhájába - s egy fura meglepetés is éri...
Rutkai Bori nem egyszerűen "szcenírozott próbát" tart előttünk: hogy nagyszerű hangulatú performanszát miképp/minek is határozzuk meg, arra nincs, talán nem is fontos a válasz: ők maguk az oratorium minor alcímmel jelzik a Hormon Omnipotent (Mindenható Hormon) című produkciót. Festői színpadon gyülekeznek a Szabadság Miatt Nyitva Kórus tagjai. Koncertszínpadot látunk, olyan zsúfoltat, hogy a később érkezők úgy kúsznak be helyükre, mintha esőerdőn kéne áttörniük. A színen Rutkai Bori festményei, rügyező virághagyma, mint a tavasz hírnöke, vágott virág, sütemény, poharak, kancsó, mikrofonok, festői rendetlenség, sűrűnél is sűrűbb hangulat: mikrokoncertet látunk "lebegő szövegekből", megtalált hangokból, Morvai József pompás, diavetítést imitáló animációjára. Rutkai Bori sokszínű tehetsége, játékossága, irigylésre méltó, örök gyereksége ragyogja be ezt az emlékezetes kis szilánkot. Zárásul Bérczi Zsófia és az ÉLŐKÉP Az emlékezés rózsakertje című "vizuális színházi" munkája látható. A kert, a rózsa, az emlékezés, az idő síkjai közti átjárás metaforikus együttese jelenik meg az állványokon álló, színváltó fények, e szimbolikus rózsakert terében. A játék egyetlen hőse, Bársony Júlia a világítóhíd magasából ereszkedik alá a színes üvegtestek közé. Al-'Arabi, Saint-Exupery és Tankó Barnabás szövegeiből készített, hatásos hangmontázs, megejtő, hangzó tér kerekedik körénk. A magasban - micsoda nagyszerű látvány - elmosódott női arc vetül az illó, gomolygó füstre. A színváltó, felgyulladó, kihunyó fényvirágok, elgondolkodtató szövegfoszlányok, gondolatszilánkok közül az egyetlen, kertben sétáló hajdani úrkisasszonynak, angyalnak öltözött szereplő aztán a magasba emelkedik.
