A Határtalan szerelemnek szeptember 22-én lesz a bemutatója. A film ékes bizonyíték arra, hogy lehet akármilyen küzdelmes az emberek élete, nézhetnek szembe bármekkora nehézségekkel, az igazság, a szépség és az emberség ekkor sem pusztul el, és a szerelem a legsötétebb órákban is virágozhat.
A Határtalan szerelem az ünnepelt író-rendező, Christopher Papakaliatis második nagyjátékfilmje az Oscar?-díjas J.K. Simmons, Osvárt Andrea, saját maga és mások főszereplésével. A film új rekordot döntött Görögországban: a bemutató hónapjában, 2015 decemberében több mint félmillióan váltottak rá jegyet, és a majdnem négymillió dolláros bevétel nemcsak a legjobb eredmény 2009 óta, de a film ezzel a tavalyi év végének olyan várva-várt megaprodukcióit is bőven maga mögé utasította, mint a Star Wars: Az ébredő Erő és a 007 Spectre ? A Fantom visszatér.
Christopher Papakaliatis a filmet nem egyszerű szerelmi történetnek szánta, hanem reflektálni akart Görögország és egész Európa politikai-társadalmi helyzetére, a világban zajló változásokra és arra, hogyan fogadják el az emberek ezeket a változásokat vagy harcolnak ellenük. Papakaliatis többek között a saját negyvenes nemzedékének az élményeit vitte a filmbe, ám a perspektívája mégis tágabb és univerzálisabb, ezért is gondolja úgy J.K Simmons, hogy a film nemcsak görög, hanem európai is, és valójában a világ minden táján megérthetik és élvezhetik. Maga a megvalósítás is nemzetközi volt, és nem csak a színészek miatt, hiszen a film létrehozásában Amerikában élő görög producerek is részt vettek.
A forgatás minden szempontból nagyobb kihívást jelentett a rendező, Christopher Papakaliatis számára, mint az első játékfilmjéé, a What Ifé. Három történet, nemzetközi szereplőgárda, különféle helyszínek. Papakaliatis szerint olyan volt, mintha három különálló filmet kellett volna elkészítenie, de mindegyikről határozott elképzelése volt, és többek között ennek köszönhetően a munkálatok végig szervezetten és zökkenők nélkül zajlottak.
A legkomorabb első történet, a Bumeráng Athén leghétköznapibb, legszürkébb arcát mutatja, olyan helyeket, ahol az athéniak, illetve Fárisz és a többi menekült a mindennapi életüket élik. A stáb munkáját nehezítette, hogy olyan helyszíneken is dolgoztak, amelyeket a forgalmasságuk miatt nem tudtak a forgatás kedvéért lezárni. Az egykori repülőtéren, Athén külső kerületében más problémával kellett szembenézniük: a repülőtér természetes fényei nem voltak megfelelőek, ezért például hatalmas állványokat kellett húzni a Fárisz lakóhelyéül szolgáló, használaton kívüli repülőgép mellé, melyekre nagy-nagy lámpákat szereltek.
A második történetben, a Loseft 50 mg-ban viszont Athénnak azt a derűs oldalát akarta Papakaliatis a nézők elé tárni, amely a turisták fejében él a városról és általában Görögországról, és amelyet maguk a görögök is Athén igazi, jellegzetes arcának tartanak. Éppen ezért Athén történelmi negyedében, Plakában forgattak, és a kedves utcákkal, kávézókkal teli környéket még fel is turbózták: egy ház tetejére külön szabadtéri mozit építettek. A negyed pezsgésében, amely annyira zavarja a svéd Elise-t, a rendező szerint Görögország valódi szelleme testesül meg, és ezt mindenképpen meg akarta mutatni. A másik fő helyszín ebben a sztoriban Jórgosz irodája, amely szöges ellentéte Plaka színes, folyton zsongó világának: szabályos, színtelen, steril, olyan, ahol nincs helye az érzéseknek, a gyengédségnek, pláne a szerelemnek. Itt az emberek csak számok, robotok, utasítások végrehajtói ? azaz pont olyan hely ez, amilyenné a rendező szerint a Nyugat Görögországot is alakítani szeretné. Jórgosz és Elise e között a két világ között mozog, ugyanakkor hiába jelképezi Plaka számukra is a szerelmet, közben mégis mindketten a démonjaikkal viaskodnak, küzdenek az ellen, amivé az életük vált.
A harmadik történet, a Második esély túlnyomórészt egy jellegtelen szupermarketben játszódik, és itt a legfőbb feladatot a hely egyhangúságának megtörése jelentette, amit a rendező és az operatőr többek között különböző kameraállásokkal oldott meg. A másik helyszín a Nemzeti Könyvtár, Sebastian és a tudás birodalma. Különleges élmény volt a stábnak itt dolgozni, de még talán ennél is jobban élvezték a nagypénteki körmenetek forgatását, melyek költőiséget adnak a filmnek, és az egyetlen valódi összekötő kapcsot jelentik a három történet között. A napnyugta és az éj leszállta között felvett jelenetek nemcsak a nézőt babonázzák meg, de a stábot is lenyűgözte a forgatás során a látvány spirituális szépsége.
