Az első magyar filmet (A tánc) 1901-ben, az első teljes estét kitöltő filmet (Ma és holnap) 1912-ben, az első, a mai filmek terjedelmét elérő filmet (Mire megvénülünk) négy évvel később mutatták be. Az első magyar hangosfilmre még másfél évtizedet kellett várni (A kék bálvány), az igazi sikert a második hazai hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj hozta meg 1931-ben. A színes technikát Magyarországon először Radványi Géza próbálta ki 1941-ben A beszélő köntösben, a fekete-fehérben forgatott filmnek akkoriban úttörő módon három színes betétje készült.
Az első színes magyar filmet, a frissen államosított filmgyártás büszkeségét 1949. augusztus 20-án, az új alkotmány hatályba lépésének napján kezdték forgatni. Mivel a kommunista vezetés a filmgyárat is "ideológiai üzemként" kezelte, olyan hőst kerestek, aki a szegény ember igaz ügyét mindenki által átélhetően viszi diadalra.
A párt Filmpolitikai Bizottságának választása végül a Ludas Matyira esett, a rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a társrendező Ranódy László, az operatőr Hegyi Barnabás lett. A forgatókönyvet jegyző Szinetár György a kor ideológiai elvárásainak megfelelően változtatott Fazekas művén.
A címszerepre kiszemelt Gábor Miklóst túl intellektuálisnak találták, helyére a 20 éves Soós Imrét választották, a női főszerepet a 19 éves Horváth Terire osztották, nemcsak tehetségük miatt, hanem azért is, mert mindketten szegényparaszti családból származtak. A filmben a magyar színjátszás olyan nagyságai tűntek fel, mint Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Görbe János, Kiss Manyi. A példátlanul nagyszabású alkotásban hatszázan statisztáltak, külső helyszíneken, természetes környezetben forgattak korabeli ruhákkal, korábban nem alkalmazott sminkelési és világítási technikával.
A viszonylag ismeretlen színes technika számos nehézséget okozott: Döbrögi piros ruhája a vásznon bíbornak tűnt, a nagy erősségű lámpákkal bevilágított vacsorajelenetben a gyertyák elolvadtak a hőtől. A megfelelő színek eléréséhez több ezer szűrőt használtak és a valóságos látványt alkalmazták a nyersanyag adottságaihoz.
A bemutató díszelőadásra 1950. február 27-én került sor (ezt megelőzően a film első nézői a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából Budapestre látogató szovjet küldöttség tagjai voltak), a következő naptól a főváros 12 filmszínházában vetítették.
A nem túl jó minőségű kísérleti nyersanyagra, a nitronegatív színtartósságára a belga Gevaert vállalat csak egy év garanciát vállalt. Nem véletlenül: a negatív már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni, Ludas Matyi sokáig Csíkos Gábor hangján szólalt meg.
A filmet a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2004-ben mintegy 35 milliós költséggel, digitális technikával újította fel. Az első egész filmre kiterjedő hazai digitális színrestaurálás során több filmhibát nem lehetett szoftverrel kijavítani, a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni, s a hangokat is helyreállították. Az újjászületett alkotás DVD-n is megjelent.
