Mussolini 1883. július 29-én született Predappióban, Ravenna közelében. Apja vidéki kovács volt, aki szocialista lapokba írt, anyja középiskolában tanított. A család szerényen élt, Benito a szalézi rend faenzai kollégiumába járt, de erőszakossága miatt kicsapták. Jó esze révén mégis leérettségizett s tanítói oklevelet szerzett. Svájcban alkalmi munkából élt, közben Marxot, Kropotkint, Kantot, Nietzschét, Hegelt és Spinozát olvasott, gondolataikból sokat átvett. Újságíró lett, szakszervezeti gyűléseken szónokolt, az erőszakot a követelések érvényesítési eszközének tekintette. Többször lecsukták, 1904-ben ismert személyként tért haza. 1909-ben megnősült, ekkor már a legveszélyesebb ifjú szocialistának tartották. La Lotta di Classe (Osztályharc) című lapja oly sikeres volt, hogy 1912-ben az Avanti! a szocialisták lapjának szerkesztője lett. A lap nacionalista és imperialista-ellenes alapon támadta az olasz belépést az I. világháborúba. Később már a háború mellett agitált, bízva, hogy azt forradalom követi. A lap szerkesztéséről lemondott, a szocialisták kizárták, ezután az Il Popolo d,Italiát szerkesztette, teljesen nacionalista hangnemben.
1915-ben behívták, 1917-ben sebesülése miatt leszerelték. 1918-tól hirdette: az országnak diktátorra, nagytakarításra van szüksége. Hamar kiderült, hogy e szerepre önmagát tartja a legalkalmasabbnak. 1919-ben Milánóban létrehozta a Fasci di Combattimentót (Hadviseltek Szövetségei), a név a római fasces-re, a vesszőnyalábos bárdra utal. Programjában földreform, az egyházi tulajdon elkobzása, a volt katonák támogatása szerepelt. Mussolini lendületes szónoklatokat tartott, s bár adatai sokszor tévesek, érvei ellentmondásosak voltak, teátrális fellépése mindig elragadta az embereket. 1920-ban megalapította a Fasiszta Pártot, amely 1921-ben a választásokon 35 mandátumot szerzett az 500-ból.
A háborúban elszegényedett országban a hazatért katonáknak nem volt miből élniük. Kevesellték a kapott területeket, gazdasági válság és infláció dúlt, 1922-ben általános sztrájk tört ki. Mussolini a liberális állam válságát kihasználva híveit 1922. október 24-én Róma felé indította, hogy vezérük hatalomra kerülését követelték. A "Marcia su Roma" (menetelés Rómába) sikerrel járt, a kormány lemondott, s III. Viktor Emánuel király Mussolinit nevezte ki kormányfővé. A vezér korábban, vonaton érkezett a fővárosba, ahol megbízatását hatalmas felvonulással ünnepelték meg.
