A tárlatot Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg, aki beszédében elmondta: nincs annál izgalmasabb, mint mikor olyan korszakkal néz szembe az ember, amelyet, ha nem is közvetlenül élt meg, de amely közel van az ő életéhez. ?Ezeknek a történelmi időszakoknak az egyik jellemzője a részleges feltáratlanság, így azoknak, akik még közvetett vagy közvetlen tapasztalattal bírnak ebből a korszakból, feladata, sőt kötelessége hozzáadni az információit a nagy, közös egészhez? ? mondta el a kultúráért felelős államtitkár. ?A közelmúlt kultúrtörténeti időszakainak feltárása és bemutatása a jelen szakembereinek, illetve döntéshozóinak a kötelessége, ahogyan az is, hogy a korszak művészeit és kivételes alkotásait ne hagyják a múlt jótékony homályába veszni? ? fűzte hozzá. Majd felhívta a figyelmet arra is: a művészettörténetben kevés olyan időszakot tartunk számon, melyet ennyire mélyen áthatott a politika. Az úgynevezett közirányítású kultúrpolitika ? vagyis a ?három T?: Tűrt, Tiltott, Támogatott ? időszaka tabutémának tartotta többek között Trianont, 1956 eseményeit, a határon kívül rekedt magyarságot és a szovjet rendszer bírálását. Azonban a rendszerváltozás ?felszabadító nagytakarítása? után meg kell tanulnunk különválasztani az egykor sikerest az egykor értékestől ? fűzte hozzá Hoppál Péter.
?A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy áttekintést adjon egy ellentmondásos korszak művészetéről, azokról az alkotásokról, melyek a korszak kultúrpolitikai keretei között, tűrt és támogatott művekként meghatározták a művészetről való közbeszédet? ? vette át a szót Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. Az ötvenes évek szocreál korszaka után a hatvanas évek besúgókkal terhelt világa egyszerre próbálta szolgálni a munkás-paraszt rétegek ízlését és azt az illúziót, hogy Magyarországon is elérhető mindaz, ami nyugaton ? idézte fel. Majd hozzáfűzte: ez a fajta művészeti újítás, a nyitás a nyugati művészet felé csupán addig volt érvényes, amíg ?a szocialista modernizmust szolgálta? és a munkásság felé közvetített tartalmat. Hiszen a határokat a kultúrpolitikai irányzatok egyértelműen kijelölték, így azok a művészeti ágak, melyeknek a nyelvezete többféleképpen is értelmezhető ? mint a szürrealizmus és az absztrakció ? a tiltott kategóriába estek. A kiállítás amellett, hogy megmutatja az egykor tűrt vagy éppen tiltott kategóriába tartozó műveket, magát a korszakot is árnyalja és bemutatja a ?60-as években sikeres, a korszak kultúrpolitikáját kiszolgáló alkotókat is, akiket mára elfelejtettünk. A tárlat stilisztikai egységet keres, így az előzményektől az újra megtalált modernizmuson át az ezt megjelenítő köztéri művészetig vezeti végig a látogatókat ? mondta el a kiállítás kurátora.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum ? Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója elmondta: a tárlatra csaknem harminc külhoni és hazai magán- és közgyűjeményből kölcsönöztek műveket, így 150 művész mintegy 350 alkotása ad panorámát egy olyan korszak művészetéről, amelynek értelmezése, értékelése még korántsem lezárt. Ezt az időszakot Petrányi Zsolt rendkívül intelligens, feszes struktúrájú, sokrétegű kiállításban elemzi ? hangsúlyozta. A bemutatott anyagban helyet kaptak olyan alkotók munkái, mint Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Bernáth Aurél, Makrisz Agamemnon, Kovács Margit, Kondor Béla, Gyémánt László, Csernus Tibor, Lakner László, Maurer Dóra, Klimó Károly, Renato Guttuso, Pablo Picasso, Fernand Léger, Bernard Buffet és Jean Cocteau.
A 2018. február 18-ig nyitva tartó tárlat látogatói különleges időutazást tehetnek majd, amely széles perspektívát nyújt a fél évszázaddal ezelőtti Magyarország képzőművészetéről ? mondta el Baán László.
Kultúra.hu/MTI
Fotó: Csákvári Zsigmond
