Ma ünnepli hatvanadik születésnapját Steven Soderbergh amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró, operatőr, a modern független filmművészet egyik úttörője. Kedvenceinket gyűjtöttük össze tőle.

Karrierje műfajok sokaságát öleli fel, de kiemelkedőek közülük a pszichológiai témájú alkotások, a krimik és a rablásfilmek. Művei több mint 2,2 milliárd dollár bevételt értek el világszerte, számos elismerés mellett tizennégy Oscar-jelölést gyűjtöttek be és ötöt nyertek el. 26 évesen Soderbergh volt a legfiatalabb rendező, akit Arany Pálmával jutalmaztak a cannes-i filmfesztiválon.

Filmjeiben gyakran a nagy költségvetésű hollywoodi filmekben
rendszeresen használt koncepciók jelennek meg, ám avantgárd, arthouse (független, nem kereskedelmi mozi – a
szerk.)
megközelítésben. Középpontjukban sokszor jelenik meg a személyes
identitásváltás, a bosszúvágy, a szexualitás, az erkölcs. Játékfilmjei jellegzetesek,
mivel hatással volt rá az avantgárd mozi, valamint a szokatlan film- és
kameraformátumok használata. Soderbergh filmjei közül sok többdimenziós
cselekményvezetésű, gyakoriak a csavarok, a nemlineáris történetmesélés,
kísérleti szekvenciák, feszültséggel teli hangzásvilág és harmadik személyű
nézőpontok jellemzik őket.

Traffic (2000)

Több szálat ismerünk meg: az elnök egy konzervatív bírót
nevez ki, hogy Amerika fokozódó kábítószer-ellenes háborúja élére álljon, de
kiderül, hogy tinédzser lánya crackfüggő. Két DEA ügynök véd egy informátort.
Egy bebörtönzött drogbáró felesége megpróbálja folytatni a családi
vállalkozást.

Traffik című 1989-es brit televíziós
sorozat adaptációjaként készült Trafficot jól fogadta a kritika:
elismerően nyilatkoztak a stílusról, a narratíváról, az összetettségről, az
üzenetekről és az alakításokról. A film számos díjat, köztük négy Oscart nyert:
Steven Soderbergh a legjobb rendezőnek, Benicio del Toro a legjobb férfi
mellékszereplőnek, Stephen Gaghan a legjobb adaptált forgatókönyvnek és Stephen
Mirrione a legjobb vágásnak járó elismerést vihette haza.

Erin Brockovich – Zűrös természet (2000)

Egy munkanélküli, egyedülálló anya jogi asszisztens lesz, és szinte egyedül buktat le egy kaliforniai áramszolgáltatót, akit azzal vádolnak, hogy elszennyezi egy város vízellátását. A film Erin Brockovich igaz történetén alapul, a nőt Julia Roberts alakítja. Erin Brockovich a Pacific Gas and Electric Company (PG&E) energetikai vállalat ellen harcolt a Hinkley-i talajvízszennyezés miatt.  

A film öt jelölést kapott a 73. Oscar-gálán, köztük a
legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb eredeti forgatókönyv (Susannah Grant),
a legjobb színésznő (Julia Roberts megnyerte) és a legjobb férfi mellékszereplő
(Albert Finney) kategóriában. Roberts BAFTA-díjat, Golden Globe-ot, Screen
Actors Guild-díjat és számos kritikusdíjat is nyert. A film elején az igazi
Erin Brockovich egy Julia nevű pincérnőként jelenik meg.

Szex, hazugság, videó (Sex, Lies, and Videotape, 1989)

A cselekmény középpontjában a frigiditásával küszködő, gátlásos, a közös hangot csak pszichiáterével találó Ann (Andie MacDowell) áll. Férje, John (Peter Gallagher) viszonyt folytat a nő húgával, Cynthiával (Laura San Giacomo), aki mellesleg teljes ellentéte a nővérének. Ebbe a nem túl idilli környezetbe csöppen bele a férfi gyerekkori jó barátja, a visszahúzódó Graham (James Spader). Közte és Ann között különös kapcsolat alakul ki. Az impotens Graham videószalagokra rögzíti nőismerősei szexuális szokásairól készített interjúit. A szextől undorodó Ann így megleli korábbi életéből hiányzó szellemi társát.

Soderbergh a Szex, hazugság, videóval nyerte el a cannes-i Arany Pálmát 1989-ben. Az alkotás nagy hatással volt a független filmes mozgalom forradalmasítására az 1990-es évek elején. 2006-ban a film bekerült az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nemzeti Filmnyilvántartásába, amelyben „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentősnek” ítélt filmeket gyűjtenek.

A hegyek ura (King of the Hill, 1993)

A nagy gazdasági világválság idején játszódó film alapja A.
E. Hotchner emlékirata. Egy 12 éves fiú, Aaron (Jesse Bradford) történetét
mutatja be, aki egyedül küzd a túlélésért egy St. Louis-i szállodában, miután
anyja tuberkulózissal bevonul egy szanatóriumba, öccsét pedig elküldik, hogy
nagybátyjukkal éljen. Édesapja német bevándorló és a Hamilton Watch Company
utazó eladója, aki sosincs otthon.

Ez volt Soderbergh második filmje, amit saját
forgatókönyvéből rendezett az 1989-es Arany Pálma-díjas Szex, hazugság, videó
után. Az 1993-as cannes-i filmfesztiválon szintén jelölték az Arany Pálmára.

Ocean’s sorozat (2001, 2004, 2007)

Drámai filmográfiájában üdítő, könnyed színfolt a rablásfilmes
Ocean’s trilógia, mely Danny Ocean és körmönfont csapata történeteit mutatja be.
A 2001 és 2007 között készült hármast gyakran emlegetik műfajának
meghatározójaként, és nagy löketet adott a rablásfilmek elterjedéséhez és
kereskedelmi forgalomba hozatalához az egész világon. 2018-ban jelent meg az Ocean's
8
című, kizárólag nőkből álló spin-off (melléksorozat vagy mellékfilm –
a szerk
). A szórakoztató történetet egy igen nagy nevekből álló
szereplőlista is megtámogatta: George
Clooney, Matt Damon, Brad Pitt, Don Cheadle és Andy García mellett Julia
Roberts is visszatérője a filmeknek.

Kafka (1991)

1919-ben Kafka magányosan él Prága egyik lakónegyedében.
Életét kettéosztják a nappalok, amikor unalmas és értelmetlen hivatalbeli
munkáját végzi, és az éjszakák, amelyek során felébred benne az író. Egyik nap
a folyóból kihalásszák egyik munkatársa holttestét. Kafka nem hisz a hivatalos
jelentésnek, amely szerint a férfi öngyilkos lett, ezért elhatározza, hogy
kideríti az igazságot.

A rejtélyes thriller látszólag életrajzi film, mely elmossa a határokat a tények és az író fikciója (főleg A kastély és A per) között, ezzel teremtve kafkai hangulatot. Kezdetben vegyes kritikákat kapott, azóta azonban kultikus alkotássá vált.

Nyitókép: Steven Soderbergh a 2018-as Berlinalén. Fotó: Britta Pedersen / DPA / AFP