A hulladékból, amelyet három és fél évig tartó procedúra után sikerült kiszállítani Izraelbe, a becses vallási ereklyét egy a Szovjetunióból kivándorolt ács, bizonyos Simon Goldon segített összerakni. Róla utóbb kiderült, hogy a világhírű moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj főrestaurátora volt - mondta el magyar újságírók egy csoportjának a világon egyedülálló múzeum igazgatója, Ron Lustig, aki első ízben kalauzolt külföldi delegációt betegeskedő édesapja, a Celldömölkön felnőtt Josef Lustig helyett.
A Genezáreti-tó és a libanoni határ között félúton, a Galileai-hegyekben található múzeumot bő húsz éve alapították néhány bőröndnyi magukkal vitt tárgyi emlékekből olyanok, akik úgy érezték, hogy a magyar nyelvterületről származó zsidóság történetét, örökségét egyetlen más, hagyományos izraeli múzeum sem mutatja be kellő hangsúllyal. "Minden adományhoz kapcsolódik egy arc és egy személyes történet, egy írásban is rögzített vallomás, ezért az egész gyűjtemény nagyon személyes és bensőséges" - hangsúlyozta Lustig.
Az adományokból és pályázati pénzekből működő múzeum azért létesült éppen Cfátban, mert az igazgató szülei itt laktak, de már korábban is több száz magyar származású zsidó család élt a festői fekvésű városban. A különleges gyűjtemény több emléke is arról tanúskodik, hogy a magyarországi zsidók büszkén vállalták magyarságukat a történelem folyamán.
A szülei anyanyelvét már nem beszélő Ron Lustig például a magyarországi zsidóság magyarságtudatának, hazafias érzületének erőteljes bizonyítékaként mutatott be egy különleges tárgyat, a sabbat lezárására használt fonott gyertyát, amelyet a magyar zászló színeiből öntöttek hajdan. A több szálból font havdala erősen vallási (zsidó) szimbólum, amely piros-fehér-zöldben színekben pompázva látványosan ötvözi magában a hazafias érzületet a zsidó identitással.
Egy másik becses ereklye a tórafüggöny, amelyet a kunszentmiklósi zsidó hitközség készített a rabbi számára. Úgy menekült meg, hogy a deportáláskor a rabbi lánya elszaladt a zsinagógába, letépte a függönyt, és megkért egy szomszédot, hogy őrizze meg, amíg vissza nem jönnek. A lány túlélte a holokausztot, kivándorolt Izraelbe, és 1989-ben, amikor először utazhattak izraeliek Magyarországra, első dolga volt elmenni Kunszentmiklósra a függönyért, amelyet ugyanolyan állapotban meg is talált, ahogy otthagyta.
Ritkaság az a könyv is, amelybe 1944-ben a budapesti gettóban meghalt, ismeretlen személyazonosságú emberek személyleírását tartalmazza. Mivel a háború alatt nem lehetett kivinni minden holttestet rendes elhantolásra, a rabbi kivételesen megengedte, hogy a zsinagóga mellé temessék a halottakat, akikről a későbbi esetleg azonosítás megkönnyítésére személyleírást készíttetett. "Barna haj, műfog, ruha nélkül", "Ősz haj, kopasz fej, ősz bajusz, fehér csíkos ing", "Ősz haj, szakáll, piros csíkos ruha" - néhány a nem túl informatív háromezer bejegyzés közül.
Ebben küldöm az életemet
A cfáti múzeumba kerültek azok a tipikus családi tárgyak is, amelyeket egy budapesti nő padlásán, egy hatalmas bőröndben találtak a múzeum magyarországi jogi szervezetének képviselői. A koffer tele volt fehér zacskókkal, amelyekbe nagymamák gyűjtötték össze unokáik számára a családra nagyon jellemző tárgyakat. A háború után nem volt kinek átadni azokat, így a múzeumba kerültek. Egy másik különlegesség egy főbejárati sarokkő, amely a budapesti származású zsidók által a XIX. században épített, később földrengésben elpusztult cfáti zsinagóga egyetlen megmaradt darabja.
Három éve egy látogató, akire nagy hatást tettek a látottak, de aki nem mutatkozott be, csak annyit mondott magáról, hogy az övé a világ legnagyobb, 3000 darabból álló haggadagyűjteménye, a múzeumnak ajándékozta összes magyarországi haggadáját - szentírás-magyarázatát -, összesen 110-et.
A holokausztnak szentelt terem sok megrendítő emlékének egyike egy boríték, amelyben egy munkaszolgálatos férfinak küldte el felesége kislányuk fotóját és a gyermek levágott copfját. A férfi túlélte a háborút, felesége és lánya azonban nem, csak ez a boríték maradt meg neki emlékbe - róluk, tőlük, belőlük. Kitelepült Izraelbe, és érezve halála közeledtét elküldte a múzeumnak a borítékot azzal a kéréssel, hogy "ebben küldöm az életemet, kérem, gondoskodjanak róla".
A jelentősebb új szerzemények közül említést érdemel egy mindössze 6 mm átmérőjű pénzérme, amelyet egy zsidó mesterember készített IV. Béla korában, egy marosvásárhelyi lány és egy franciaországi olasz fogoly titkos, válltömésbe rejtett levelezése az oberhoherelbe-i táborban való fogságuk idejéből, valamint egy XX. század eleji csornai zsidó szatócsüzlet válogatott tárgyai.
A nagyközönség számára a törökkori épületben rendezett kiállítás elsősorban néprajzi szempontból érdekes, de a magyar származású izraeliek számára fontos információs központ is. A magyar zsidósággal foglalkozó, itt összegyűlt 16 ezer könyv a legnagyobb könyvtár a maga nemében. Két és fél ezer, magyar ajkú zsidók által is lakott településről van számítógépes adatbázis, amelyben közösségre, egyénekre, zsinagógákra, művészetekre, irodalomra lehet rákeresni. A látogatók közül sokan kutatnak személyes, családi információk után, a leggyakrabban szűkebb hazájuk, szülővárosuk, otthonuk iránt érdeklődnek.
Tavaly került fel az internetre a múzeum ivrit és magyar nyelvű honlapja, amelyet a munkaszolgálat témájának szentelt átfogó információkkal a munkaszolgálat történetéről, tanúságokkal, képekkel, levelekkel, térképekkel és névkeresési lehetőséggel. Érdekes esetként említette az igazgató annak a Magyarországról érkezett, mélyen vallásos keresztény női turistának az esetét, aki egy fényképen felismerte az egykori családi bútort, és annak alapján tudta meg, hogy ő maga is zsidónak született, és aztán az adatbázis segítségével sikerült megtalálnia édesanyjának sírját is a budapesti zsidó temetőben.
A múzeumba érkező látogatókat egy húsz éve készült, lelkendező hangú rövidfilm tájékoztatja arról, hogy mennyire hazájuknak érezték a zsidók a történelmi Magyarországot. "A zsidók szerették ezt az ideiglenes hazát, amelyet tejjel-mézzel folyó Kánaánként énekeltek meg a költők. Apáink is úgy vélték, hogy hasonlít az Ígéret földjére, talán jobban, mint a soha nem látott eredeti" - idézi fel a bevallottan elfogult amatőr történelmi dokumentumfilm, emlékeztetve arra, hogy "Erdélyben már akkor éltek zsidók, amikor még római tartomány volt, és a Dunántúlon is kiástak a régészek egy korabeli hétágú menórát".
"Bárdolatlan paraszti beszédet használtak"
A tájékoztató szerint a török hódoltság után az elnéptelenedett falvakba német hercegségekből és Morvaországból, később Galíciából betelepített, jiddist, németet vagy szláv nyelvet beszélő, héberül író kézművesek és talmudisták, e "batyus zsidó vándorok hitetlenkedve néznek körül, és nem hisznek a szemüknek: keresztény ország és nincs benne gettó. Így születik 200 évvel a modern cionista földműves előtt egy új embertípus, a zsidó paraszt: almát termeszt Erdélyben és a Kárpátok alatt, búzát arat az Alföldön, szőlőt művel a dunántúli halmok lejtőin".
A cseh, lengyel, szlovák, osztrák, rutén és német zsidó bevándorlók ükunokái, akik a XX. század elejére már kis híján egymillióan voltak, egy emberként magyarnak vallották magukat: a bárdolatlan paraszti beszédet használták, magyarul énekelték hászid nótáikat, az aradi hitközség a magyar nyelv terjesztői tiszteletére veretett emlékérmet - idézi fel a film, amely szerint "a zsidók számára a magyar nyelvben a legszebb az volt , ami hiányzott belőle: pontos kifejezés az autodaféra, üldözött zsidók gyötrelmes máglyahalálára. Igaz, hogy volt pogrom, vérvád meg zsidócsillag, de másutt Európában még keservesebb volt az élet. Így azután letelepedtek és magyarokká lettek".
A múzeumi ismertetőben elhangzik, hogy az "1848-as forradalom és szabadságharc idején kiáltványban tettek hitet a zsidók magyarságuk mellett: 'mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a mindenhatóhoz, hazára és reánk is árasztott kegyelméért, de az élet minden egyéb viszonyaiban mi csak honfiak, csak magyarok vagyunk'. Most végre szabadjára engedhették a zsidók hazaszeretetüket, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor iránt érzett rajongó imádatukat. 18 ezer fiatal zsidó önkéntes csatlakozott a forradalom eszméin fellelkesülve a honvédséghez, a hazaszeretet jutalmaként pedig néhány héttel a fegyverletétel előtt az országgyűlés megszavazta az egyenjogúsítási törvényt".
A tájékoztatóban szó van arról is, hogy milyen szerepet játszottak a zsidók Magyarország iparosításában, a kereskedelem és a mezőgazdaság fejlesztésében, a bankok alapításában és a kulturális életben a XX.század elején. "Az új század hajnalán Magyarország végre teljes politikai egyenjogúságot biztosított nekünk, és mi hálából a hazának ajánlottuk szívünket, lelkünket..." - jegyzi meg az izraeli kisfilm.
