Rengeteg olyan történetünk van, amelyek idő- és térbeli távolságuk miatt már nem hozzáférhetők vagy nem átélhetők a mai kor embere számára. De néha akadnak pillanatok, amikor egy rég lezárt, bedobozolt esemény újra elevenné, érzékivé válik.
Kortárs képzőművészeti munkák új megvilágításba tudnak helyezni régmúlt történeteket.
Ez esik meg a tihanyi bencés apátság új kiállítóterében bemutatott Ereklye, Haydnkopf tárlaton is, ahol a The Rest / In Peace formáció öt képzőművésze, Keresztesi Botond, Keresztes Zsófia, Szinyova Gergő és a Borsos Lőrinc alkotópáros Haydn koponyájának titokzatos eltűnésére reflektál.
A művek az eredeti történet más-más aspektusait felhasználva új megvilágításba helyezik a konkrét eseményt. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a mai kor embere is megtalálja hozzá a kapcsolódási pontokat.
Amikor 1809. május 31-én Joseph Haydn 77 évesen meghalt, Napóleon csapatai épp Bécs körül táboroztak, ezért Esterházy Miklós herceg úgy döntött, hogy karnagyát ideiglenesen, szerény külsőségek közepette temetteti el, hogy később méltó módon gondoskodhasson a zeneszerző örök nyugalmáról.
Azonban a temetést követően néhány nappal a sírt felnyitották, a fejet pedig leválasztották a testről, hogy frenológiai szempontok szerint megvizsgálják. Az exhumálás során feltűnt a koponya hiánya, amit a fejtolvajok az eredeti helyett egy másikkal pótoltak.
A képzőművészek főként a hiány fogalmán keresztül hozzák újra játékba ezt a történetet.
Nagyon izgalmas Keresztes Zsófia szobra, ami egyszerre mutat rá a koponya hiányára és idézi meg annak jelenlétét. Haydn rizsporos parókáját ábrázolja: ez a motívum a hiányzó fejet öleli körül, őrzi a koponya negatívját, így a szellem megtestesülésének szimbólumaként is értelmezhető. Lenyűgöző e mű játékossága: Keresztes a parókát összekötő fekete bársonyszalagot rajzfilmes, groteszk arccá formálja, amelynek fenyegető szempárja a fejrabló tekintetévé alakul a néző fejében.
Szinyova Gergő kétpaneles táblaképein is az elveszett koponya jelenik meg.
A fejmotívum mindkét művön kontextusától megfosztva szerepel, ami zavart kelt a befogadóban. Nem tudjuk pontosan, hogy a koponya egy tájban helyezkedik el, asztalon fekszik… Elforgatása pedig még inkább elbizonytalanítja a nézőt. Ez a fektetett helyzet egyszerre jelenthet ugyanis pihenő pozíciót és utal a halálra. A fej így a kiszolgáltatottság szimbólumává válik, amelyet a képpár illesztési vonala még ketté is vág.
A nagyobb mű a kiállítás egyetlen történeti tárgyát is megidézi. Az Esterházy Privatstiftung tulajdonában levő, ismeretlen szerzőjű Haydnkopf című mellszobrot, amely bronzszobornak tűnik, de valójában sötétre festett gipszöntvény. Szinyova fejábrázolásának fehérsége erre a nem látható, eredeti színre és anyagra utal.
A destrukció látható Keresztesi Botond festményein is, amelyek az enyészet és a maradvány kérdéseit boncolgatják. A körbeérő alakzaton emberi fej nyomaira bukkanunk, amelyek szétfolyva, torzulva, roncsolva jelennek meg.
Az időkapuba ragadt, torzult, furcsa alakzatok mellett különböző korok tárgyi emlékei tűnnek fel. Egymásba folyásuk a dolgok időbeli kontinuitását jelzik. Az órákat, szobormaradványokat, kagylót, maszkot rejtő, olykor bélszerűen csavarodó, máskor robotikus szerkezetet idéző formák úgy hatnak, mint folyton mozgásban lévő vázak. Pulzálnak és lüktetnek éppúgy, ahogy a régi korok emlékei és történetei benne élnek a jelenben. Az pedig már rejtély, hogy mely dolgok, történetek állják ki az idő próbáját.
A Borsos–Lőrinc alkotópáros a Jó temetés, rossz temetés 2016-os művét aktualizálja.
Ezúttal Borsos János és Lőrinc Lilla autonóm szempontjából megfogalmazva. A művészek együttműködésük óta először 2018-ban dolgoztak külön (ugyanezzel a formációval), a mostani munkáik azt az utat folytatják. Ezeket Haydn elrabolt, majd visszavásárolt feje inspirálta. Ugyanakkor Borsost érdekelte az a második koponya is, amellyel az eredetit pótolták. Művében annak az embernek a történetét igyekszik felfejteni, akinek maradványa mintegy extraként jelent meg a Haydn-ereklyék között. A fej kalandjai papírmunka a koponyát mint jelképet rápróbálgatja a művészeti érvényesülés ellentmondásos narratíváinak különböző testeire. Lőrinc Lilla A test kalandjai pedig egy ravatalt idéz. Az installatív mű közepében egy korall lebeg. Agyat felmutató formája a szellemet jelképezi. A temetési kellékek és rituális objektek egyszerre mutatnak rá az exhumálás bizarrságára, ugyanakkor a művészeti reprezentáció halálát is szimbolizálják.
A figyelmes látogató ebben a térben egy harmadik műtárgyat is észrevehet, ami a bizarr és a groteszk mellett a játékosságot helyezi fókuszba.
Borsos a Haydn koponyáján talált zsenidudort jeleníti meg, azt, amit a fejlopást követő frenológiai vizsgálat során megtaláltak a zeneszerző koponyáján.
Az Ereklye, Haydkopf kiállítás szeptember 30-ig látogatható a tihanyi bencés apátság újonnan megnyitott kiállítóterében.
Fotók: Váraljai Szandra
