(MTI) - A Zenetudományi Intézet igazgatója, a tárlat koncepcióját kidolgozó Talián Tibor a megnyitón hangsúlyozta: a halál-évfordulókat általában nem szokás megünnepelni, de ha egy olyan géniusz, mint Haydn, 200 esztendeje él az örökkévalóságban, akkor van ok az emlékezésre.
Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke azt fejtette ki, hogy Haydn magyar zeneszerzőnek tekinthető, mert a magyar zenét beépítette saját muzsikájába. Aki bármilyen hangszeren zenélni kezd tanulni, találkoznia kell Haydn szerzeményeivel, ezek a zenei anyanyelv részének tekinthetőek - tette hozzá Maróth.
Halász Péter zenetörténész, a Zenetudományi Intézet munkatársa arról beszélt, hogy a budai várbeli, Táncsics utcai Erdődy-palota sok éve folyó rekonstrukciós munkálataihoz, ezen belül a Zenetörténeti Múzeum termeinek megújulásához a Magyar Tudományos Akadémia nagyvonalú, 100 millió forintos támogatással járult hozzá.
"A Haydn-kiállítás hat teremben fogadja a látogatókat 2010. március 10-ig. A zeneszerző műveit abban a magyarországi kontextusban kívánjuk bemutatni, ami őt és alkotásait a XVIII. és a XIX. század fordulóján körülvette. Alapvető szempont volt, hogy a kiállítási tárgyak szinte kivétel nélkül hazai gyűjteményekből származzanak. Köszönet illeti az Esterházy Magánalapítványt, amely néhány festménnyel és berendezési tárggyal járult hozzá az anyaghoz" - hangsúlyozta Halász Péter. A kiállítást az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködésben készítették elő, az OSZK egy egész sorozat olyan eredeti Haydn-autográfot átengedett, amelyet eddig csak a kutatók láthattak.
A tárlat nem Haydn életének kronológiáját dokumentálja, hanem témákat és műcsoportokat jelenít meg. Az első terem templomi környezetében az egyházi művek ismerhetők meg, a második a teátrum terem, ahol az operák kéziratait, díszletterveket állítottak ki. A kamarazene és a szimfóniák szerzőjét mutatja be egy újabb rész és a kortársakkal is foglalkozik egy szekció. Talián Tibor elmondta, hogy az OSZK nagyvonalúan a kiállítás rendelkezésére bocsátotta az egyetlen Magyarországon található Mozart-autográfot, egy kis billentyűs hangszerre írt prelúdium kottáját. Berendeztek egy parasztszobát, és kiállítottak néhány szerszámot is, utalva Haydn apja, a rohraui bognármester mesterségére, a család származására. A Népek feliratú terem azt képviseli, hogy Közép-Európa vegyes népessége miként hatott Haydn műveire.
Joseph Haydnnal egy évben, 1732-ben született a londoni zongoramanufaktúra alapítója, John Broadwood, aki a kiállításon látható zongorát kifejlesztette. A zeneszerző első londoni koncertkörútján (1791) éppen abban az utcában szállt meg, ahol a műhely volt. Feltehető, hogy ha nem is ezt a példányt, de ennek a típusnak egy darabját ismerte Haydn, Londonban készített alkotásait bizonyosan befolyásolta, hogy erősebb hangú hangszer volt - mondta Mácsai János zenetörténész, hangszer-restaurátor, hozzátéve: Broadwood-zongorát használt később Beethoven, az ő hangszerét Liszt Ferenc vásárolta meg, ami felújítva a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja.
A múzeum friss darabját, Hazai Miklós Hamburgban élő magyar orvos és felesége ajándékát kamarakoncerttel avatta fel Komlós Katalin (zongora) és Zádori Mária (ének). Mácsai János és munkatársai két évi munkával újították fel a zongorát; mint a restaurátor megjegyezte: az emberekkel ellentétben a régi hangszerek új életre kelthetők.
