A reformkor politikusaiak meglehetősen korlátozott lehetőségeik voltak a magyar gazdasági-társadalmi érdekek szolgálatára, mivel Bécs még a gazdaságpolitika (pl. a vámügyek) alakításába és irányításába sem engedett beleszólást a magyar országgyűlésnek. A reformellenzék ezért a társadalmi mozgalmaktól, szervezkedésektől remélhetette a fejlődő hazai ipar eredményes támogatását. Kossuth szavaival"csak társadalmi erélyes mozgalmak segítségével lehet ahoz remény, hogy csendes uton olly átalakulás eszközöltessék, minőt sok más helyütt csak forrongó rázkódtatás eszközölhetett".
Az ipartámogatás mellett érvelő Kossuth 1842-ben Statusgazdasági tájékozódás című cikkében kifejtette miként az"egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb - azaz nemzetgazdasági szempontból szólva - fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság olly forma lesz, minő van a boros hordó s a pincér között, aki azt szabadon csapra üti."
A liberálisok nem fogadták teljes egyetértéssel a kossuthi értékelést, Széchenyi például az állam gazdaságbefolyásoló, társadalomszervező szerepét egész másként ítélte meg. A konzervatívok ellenpropagandát indítottak: az 1844-ben megszerveződő védegyleti mozgalmat antiliberalizmussal és gazdasági autarchiára törekvéssel vádolták.
A Védegylet megalapítását először megyei szinten - Tolnában - a Perczel fivérek kezdeményezték. A tagok arra kötelezték magukat, hogy 6 évig csak hazai fogyasztási cikkeket vásárolnak.
A Védegylet 1844. október 6-ai pozsonyi alakuló gyűlésén elfogadott alapszabályai szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy tíz évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni. Az elnök Batthyány Kázmér, az alelnök Teleki László, az igazgató Kossuth Lajos lett.
A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás, a tudatos vásárlás útján próbálta meg fejleszteni. A kezdeti lendület hamar alábbhagyott. 1846. augusztus 20-án Kossuth lemondott igazgatói tisztéről: a társaság ettől kezdve csak névleg működött.
További részletek:
Kosáry Domokos: Kossuth és a védegylet, Budapest, 1942.
