A nyár nemcsak a strandról és a melegről szól, hanem a felfedezésről, az újdonságokról, a csodákról is. Legtöbbünk ilyenkor ér rá múzeumba, kiállításra menni, és a nyaralásba sokan becsempészünk városnézést is. Így látogattunk el mi is a családi nyaralás keretében Pannonhalmára.
Egy Fertő-tavi és ausztriai nyaralás utolsó napján, hazafelé tértünk be Pannonhalmára. Már a távolból észre vettük a Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttesét, ahogy a dombtető csúcsán az ég felé tör. Lentről úgy tűnt, el is éri a kis szürke felhőket és a nagy kékséget. Izgatottan gurultunk fel a meredek utakon, és már el is értük a bejáratot. A parkolással volt egy kis gond. Nem vettük észre felfelé jövet balra a kis táblát, amely a parkolót jelezte. Mi csak mentünk-mentünk a torony irányába, majd a kikövezett téren döbbentünk rá: itt bizony nem lehet megállni. Ráadásul egy kisvonat is akadályozta, hogy visszaforduljunk. Így rövid kitérőt tettünk, hogy újra a táblánál lehessünk, amely mögött egy nagy parkolóház húzódott. Kocsival ide érdemes érkezni, van bőven hely, és aki megéhezett, megszomjazott, máris betérhet az itteni büfébe, leülhet a napsütötte asztalok köré, vagy a benti hűvösbe. Innen egy lifttel közelíthetjük meg a lépcsősort, amely már az apátság bejáratához visz. Mi azonban a hosszabb utat választottuk, és előbb megnéztük a parkoló alatt húzódó arborétumot.
Végre egy nagyobb felhőtömeg takarta el a napot, és a 32 fokos meleg helyett ezen a délelőttön elviselhetőbb volt a hőmérséklet. Így amellett döntöttünk, hogy amíg nem tűz a nap, bejárjuk a környéket. Hatalmas fák alatt haladtunk, itt-ott kis ösvények kanyarogtak alattunk, melyek szobrokhoz, virágokhoz vezettek. Ahogy az apátság oldalán olvashatjuk: a régi korok szerzetesei nagy gonddal termesztették és gyűjtötték a gyógyításhoz szükséges növényeket, már 1830-ban mintegy 80 fa- és cserjefaj volt található az apátság arborétumában, ma pedig többszáz fa- és cserjefaj található itt, s ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. Az arborétumból kiérve egy hatalmas levendulamezőn találtuk magunkat. Ezen átkelve értük el a kis gyógynövénykertet és -házat, valamint a Levendula-lepárlót. Míg a többiek az épületeket célozták meg, én a gyógynövények felé vettem az irányt. Nagyon szeretem teákkal kúrálni magam, most jó volt végignézni, hogy is néz ki a citromfű, a cickafark, és még sorolhatnám.
A visszaúton felszakadozott a felhőzet, és ismét elviselhetetlenül meleg lett. Nem is csodáltuk sokáig a magasból a lenyűgöző kilátást. Inkább siettünk a hűs múzeumba. Az épületet az egyénileg érkező vendégek audio guide készülékkel tekinthetik meg. A látogatók bekapcsolódhatnak a szerzetközösség napközi, 13:00 órakor kezdődő imádságba a bazilikában. Ehhez azonban érdemes már 12:30 körül belépni a falak közé és megvenni a jegyeket. Mi épp lemaradtunk az imádság kezdetéről, így nem mehettünk be. Addig sem unatkoztunk. A belső udvart vettük szemügyre, gyönyörködtünk a kilátásban, és meghallgattuk a főapátság történetét.
Ez a kolostor oldalán is olvasható. Mint írják: ?996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is. Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1514-ben főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Ezt követően indulhatott el a megrongálódott épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban. Ezzel párhuzamosan a szerzetesélet ismét felvirágzott.
A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését. Ez az időszak nem tartott sokáig. I. Ferenc 1802-ben visszaállította a rend öt apátságát, s a közösség elsődleges munkaterületéül a középiskolai oktatást szabta meg. Ennek megfelelően a bencés közösségek a Dunántúl városaiban megkezdték a tanítást, valamint folytatták szerzeteséletüket Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Zalaapáti és Celldömölk apátságaiban. 1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is államosították. 1950-től csak két közösségben engedték meg a szerzeteséletet, Pannonhalmán és Győrött, azzal, hogy e két házban újra engedélyezték a gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte munkáját, helytállt az istenszolgálatban, és a II. Vatikáni Zsinatot követő évektől sokat fáradozott liturgiájának megújításán és a zsolozsma magyar szövegeinek és dallamainak elkészítésén. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség ? az iskolai munka folytatása mellett ? új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban. A III. évezred kezdete így Pannonhalma számára a szerzetesélet újradefiniálásának, a monasztikus alapokhoz való visszatérésnek és a közösség építésének időszaka.?
Mint megtudjuk: ?a benedeki életforma jellegzetessége, hogy a bencés szerzetesek egész életükre egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat ? ez a stabilitás, az állhatatosság fogadalma. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki. Az engedelmesség fogadalma arra vonatkozik, hogy a szerzetes Isten akaratát keresi az elöljárók és a közösség döntéseiben, és ezért szabadon aláveti magát ezeknek. Végül a szerzetesi életalakítás foglal magába mindazt, amit a hagyomány a szerzetesi életmódhoz köt: nőtlenséget, vagyonközösséget, alázatosságot, Krisztus keresését a testvérben, az apátban, a kiszolgáltatottban és a vendégben.?
A szerzetesek munkakörei is elég változatosak. Ide tartoznak: a bencés közösség belső munkái (ház körüli munkák, liturgikus és közösségi szolgálatok), a gimnáziumi oktatás-nevelés, a területi apátságuk tizenöt plébániájának ellátása, a vendégek és zarándokok ellátása, turisztikai és kulturális tevékenység, továbbá gazdasági és szociális intézményeik keretei között több mint háromszáz munkatárssal működnek együtt. Saját könyvkiadójuk van saját zsoltár- és Újszövetség fordítással, a magyar kereszténységet és kultúrát szolgálják liturgikus ünnepeikkel ? a húsvéti Szent Három Nap megünneplése során népes zarándoksereget látnak vendégül ?, lelkigyakorlatokkal. Van folyóíratuk is, a Pannonhalmi Szemle, és a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola keretei között is folytatnak teológiaoktatást.
Mire mindezt megtudtuk, véget ért az imádság, és beléphettünk a bazilikába. A Pannonhalmi Szent Márton Bazilika nagy része a XIII. század elején épült kora gótikus stílusban. Az ötven méter hosszú, háromhajós bazilikában és az altemplomban különleges élmény sétálni! Hány imádság hangozhatott már el a több száz éves falai között? Hányan fordultak meg itt a csúcsíves mennyezet alatt? Ha erre gondol a látogató, beleborzong. Csend, nyugalom, béke kíséri az útját, amíg ki nem lép egy mellékajtón a kerengőbe.
Mint a honlapon is olvashatjuk: a templom egyik főbejárata a középkorban a Porta Speciosa (ékes kapu) volt. Ez a kapu az ún. kerengőfolyosóból vezet a templomba, és szintén a XIII. században készült. A Porta Speciosa szerepe az volt, hogy a szerzetesek ezen keresztül léptek be közös istentiszteletre a templomba. ?A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy a Mennyei Jeruzsálemnek tizenkét díszes kapuja van (és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának neve állt). Ebből a tizenkét kapuból építettek meg egyet a monostorban, hogy amikor a szerzetes az imádságra megy, úgy mehessen oda, mint a Mennyei Jeruzsálembe? ? írják. Mátyás király kormányzósága idején jelentős építkezésbe kezdett. Ekkor készült a mai kerengő is. Az építkezések befejezése valószínűleg 1486-ban történt. A folyosó körbeölel egy belső kertet, melyben a középkorban elsősorban gyógynövényeket termesztettek.
Innen indultunk tovább a könyvtárba. Egy gyönyörűen díszített, hatalmas terembe léptünk be. Az építmény a XIX. század első harmadában készült el. A belső díszítését egy bécsi mesternek, Josef Kliebernek köszönhetjük. A mennyezet négy oldalán a négy középkori egyetemi fakultás jelképe látható (jog-, hit-, orvos- és bölcselettudomány). A hosszanti terem központi freskója Pallas Athéné (Minerva) alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi láthatók ? olvashatjuk a könyvtárról a kolostor oldalán. Itt írják: ?egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanusága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak nyilván. (?) A könyvtár állománya mind a mai napig gyarapszik. Napjainkban körülbelül 400 ezer kötetet őriznek a gyűjteményben.?
A könyvek csodaszép könyvespolcokon vettek minket körbe, mint megtudtuk, egészen régi darabokat is őríznek a falak. Itt végződött utunk, melynek végén a sétától és múzeumjárástól fáradtan tértünk be egy étterembe. Ám akinek kedve és ideje van, felülhet a DOTTO vonatra, hogy bejárja vele a környéket. Aki pedig nagyobb sétát tenne, felkeresheti a Boldog Mór kilátót és az azt övező erdei tanösvényt, valamint a lombkorona tanösvényt is.
A nyitva tartásról ITT lehet tájékozódni.
Írta és fotózta: Wéber Anikó
