A beszélgetés indításánál a fiatal költő idei Könyvhétre megjelent ?Séták peremvidéken? című kötetéből kaptunk erős verssorokat: ?Rugalmas, mint friss szokásaink? /Vitorlabontás/ és ?Csak azt tudjuk várni, amit már ismerünk? /Túlpart/. Végh Attila az idézetekben rejlő ambivalenciát járta körül, majd az otthon és otthontalanság témaköréről kérdezte a fiatal alkotót.
Ughy Szabina egy évet Szicíliában töltött végzős egyetemista korában, és úgy érzi, akkor tudta meg igazán, mi az otthon, amikor elkerült otthonról és az otthont jelentő nyelvi közegből. A tenger és Catania máig meghatározó létélménye, ami még ki nem adott regényének egyik eleme és színhelye. Az elvágyódás érzése nála nem kalandvágy, inkább a meneküléshez áll közel. Egy közelmúltbeli utazása során fogalmazódott meg benne a tapasztalat: elveszni jó, és utána visszatalálni ahhoz, amitől elmenekültél - az utazásban a visszaérkezést, hazatalálást szereti leginkább.
Végh Attila következő megközelítése az alkotás folyamatát járta körül. A Rekonstrukció című dán film író főhősét elhagyja a felesége, mert ?hiányoztak a szavak?, vagyis az író megfelelő szavai az alkotásba kerültek, szerettei helyett a művei kapták. Ughy Szabina esetében a gondoskodás, amit a környezetünk igényel, legalább olyan fontos, mint az írás. Tervez egy olyan oldalt, ahol összegyűjti azokat az embereket, akik sokat tettek környezetükért. Hiányzik a találkozás, a tett, de az írást ezek mellett folytatni szeretné.
Végh Attila szerint a versek fiatal írójukhoz képest szokatlanul mély bölcsességet árulnak el. Ughy Szabina 12 évesen súlyos beteg lett, amikor kikerült társai környezetéből, és a rákkal való küzdelem egyszerre kívülállóvá és szemlélődőbbé tette. Tíz évbe telt, míg el tudta fogadni, hogy a betegség ugyanúgy az egyetemes tapasztalat része, mint a nagy szerelem és csalódás, a család, vagy a halál, és tudott róla beszélni.
?Más arcát mutatja a gyermekként érkezőnek? ? a tengerrel való találkozás a beszélgetőknek különleges élmény volt, nemcsak a szokványos lenyűgöző hatást tette rájuk. Végh Attila kiemelte, hogy a kötet verseiben a ?külső? és ?belső? tenger egyaránt megjelenik, ami kevesek kiváltsága. Ughy Szabina elmondta, azért is jelentkezett az ösztöndíjra, mert nem akart teljesen felnőni, megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ugyanakkor szereti a biztonságot, amit a felnőtt élettel tud megteremteni.
A költőnek, írónak az elismertség ad rangot, az alkotók erre vágynak, a megjelenés folyóiratokban majd kötetekben következik. Hamvas Béla az alkotásban közösségteremtő erőt lát. Ughy Szabinának mit jelent a közlés? A kérdezett úgy gondolja, amire születtünk, azt beteljesíteni feladatunk, de azon kívül is vannak tennivalóink. Örül, ha olvassák az írásait, amiket saját maga arra használ, hogy gondolatai kikristályosodjanak, megértse, amit először érzett. A már kiadott, megjelent írásaival viszont nem foglalkozik különösebben.
Két egymás mellé szerkesztett vers szépsége, a ?Bárhol? és a ?Tiziano helyett? Végh Attilának azt a nietzschei gondolatot juttatta eszébe, mely szerint a világ csak esztétikai jelenségként igazolható. Ughy Szabina azonban inkább zsigeri, mint intellektuális alkotónak vallja magát. A blogbejegyzéseket is író költőnőnek egy megírt regénye, három novellája és megírásra váró drámaterve is van.
A beszélgetés zárásaként a már többször idézett kötetből hallhattunk verseket a szerző felolvasásában, majd a közönség kérdezhette az alkotót a Bajza utcai székház előadótermében, ahol a következő alkalommal Bucz Magor Soma zeneszerző és színész lesz a vendég.
Csanda Mária
