Károlyi Mihály, az első Magyar Népköztársaság elnöke, hazatért 27 éves emigrációjából. Itthon ünnepélyesen fogadták, a parlamentben Bartha Albert tábornok, Veres Péter, Nagy Vince a munkáspártok részéről Buchinger Manó és Rajk László üdvözölték. Politikai szerepet egy évvel később kapott, amikor a hidegháború első fuvallatára a Nyugaton állomásozó magyar diplomaták nagy része elhagyta posztját. 1947 augusztusától két évig párizsi magyar követ volt. Nehéz helyzetében megtette, amit tehetett. Kiváló munkatársakat gyűjtött mag köré - Fejtő Ferencet, Szabó Zoltánt, Erős Jánost, Mód Pétert - segítségükkel a követségen megrendezte az első külföldi Csontváry-kiállítást, elérte, hogy Franciaország egy ideig támogassa Magyarország ENSZ-felvételét, gazdasági és kulturális megállapodásokat kötött. A szakítás Jugoszláviával, majd az itthon terrorhullám megakadályozta, hogy sikeresen folytassa követi működését. Már a Mindszenty-per előtt többször figyelmeztette Rajk külügyminisztert és a kormányt, hogy Magyarország elszigetelődik, a Rajk-per után - melynek valódi célját azonnal felismerte - szakított a Rákosi-rezsimmel. Második emigrációjában a francia Riviérán, Vence-ben élte le utolsó éveit, ahol őt hűségesen ápoló feleségével együtt megírta második memoárkötetét: "Hit, illúziók nélkül".
