Nem tudtam, hogy egy zenés darabra ülök be. Ha tudtam volna, messziről elkerülöm. Irtózom ugyanis minden olyan alkotástól, amelyben vígan dalolnak, együtt szökdécselnek és természetellenesen jókedvűek a szereplők. Kissé meg is riadtam, amikor szembesültem vele: a Hazudni tudni kell! bizony ilyen előadás lesz.
Azonban azt kell mondanom: életemben nem csalódtam ekkorát. Pozitívan.
A Hazudni tudni kell! eredetileg nem zenés darab volt, 1927-ben még mint A szombat esti hölgy mutatták be a Belvárosi Színházban, Suzy Flute naiva szerepét pedig Fedák Sári formálta meg. Ezt a prózai alkotást gyúrta át ? Fényes Szabolcs dalaival ? Mikó István Jászai Mari-díjas színész, rendező, aki a darabban Mignonnet-t alakítja. A február 11-én bemutatott műben Nyírő Bea játssza a naiva, Suzy Flute szerepét. Ő azonban csak a második felvonásban tűnik fel.
Az előadás első fele egyfajta bemutatóként funkciónál, mint valami mini trailer bemutatja az alapsztorit: vagyis két fiatal szerelmest ? Anne-Marie-t és Gaston Bouchard-t ?, akik már az esküvőt tervezgetik Anne-Marie családjával együtt. Ám ekkor feltűnik egy vetélytárs, egy másik kérő is a színen, mégpedig egy nyomozó társaságában. Utóbbi azt állítja: a fiatal kérő, Gaston bizony egy másik ? egy piros ruhás ? hölgy iránt is elkötelezte magát, hiszen látták őket együtt egy étteremben és az utcán andalogni. Erre a kijelentésre Anne-Marie és édesanyja, Castellanné ? akit Bencze Ilona Jászai Mari-díjas színésznő formál meg ? elkezdik faggatni Gastont, ki is a piros ruhás nő. A férfi azonban nem felel egyelten kérdésére sem, így az eljegyzést felbontják. Eddig a pontig a darab nem túl izgalmas. Az embernek meg is fordul a fejében, hogy egy francia vígjátékként beharangozott előadásban ugyan hol maradnak a poénok, és mikor jön a zseniális Moli?re-szerű fordulat ? bár utóbbi nyilván nem az első félórában fog bekövetkezni.
A második felvonás azonban felrázza a nézőt:
Nyírő Bea naivája zseniálisra sikeredett, ahogy a Gaston Bouchard-t megformáló Sövegjártó Áron is fantasztikusat alakít a színpadon.
Gaston az első felvonásban rendkívül idegesítő, ahogyan esdekel szerelméért, majd ahogyan megtörten hallgat, és hagyja, hogy a sors kivegye a kezéből a gyeplőt és elveszítse menyasszonyát. A karakter az előadás második felében sem lesz szimpatikusabb, hiszen abszolút látszik, hogy az anyjához úgy ragaszkodik ? inkább ragaszkodna, ha az hagyná ?, mint egy kétéves kisfiú. Az viszont, ahogyan Sövegjártó Áron alakítja a szerepet, zseniális, és tényleg visszaadja az igazi francia komédia világát.
A történet szintén az előadás második részében kuszálódik össze jobban. Ugyanis a fentebb emlegetett piros ruhás hölgy nem más, mint Suzy Flute, aki egy csaknem harminc éve naivát játszó színésznő. ?Fiatal? naivaként éli a mindennapjait, ilyennek ismerik az udvarlói is ? akikből akad egy pár ?, így nem tudhatják meg, hogy van egy fia, aki nem más, mint Gaston, hiszen ezzel leleplezné valódi életkorát. Suzy Flute éppen azért, hogy megtarthassa dúsgazdag kérőit és színházi szerepeit, egész életében titkolja, hogy van egy fia, most azonban Gaston arra kéri, valljon színt Anne-Marie családja előtt. Mondja el, hogy a piros ruhás nő nem a szeretője, hanem a titkolt anyja, hogy elvehesse feleségül Anne-Marie-t. Suzy nagy nehezen beleegyezik, hogy felfedi, ki is ő ? és mennyi idős is valójában. Ám jön a harmadik felvonás, és minden borul. Ugyanis Suzy nagy szerelme nem más, mint Emile, vagyis Anne-Marie apja ? aki nem mellesleg egy tisztességes, ?becsületrendes? bíró. Suzynak fogalma sincs, hogy Emile valójában a fia mennyasszonyának az apja, hiszen a férfi roppant titokzatos vele, nem árulja el sem a nevét, sem a foglalkozását, mert így Suzy önmagáért szereti és nem azért, amit képvisel.
Egy szó, mint száz: Suzy Flute végül színt vall, és így szembesül vele, Emile ki is valójában, Emile felesége pedig azzal, hogy a férje még sem olyan tisztességes, mint ahogyan azt gondolta. A történetben megvan tehát a hőn áhított Moli?re-féle csavar, sok benne a kínos, de egyben mulatságos helyzet és karakter. Ugyanakkor számos felesleges elemmel is találkozunk a darab során. Mikó István zseniálisan megrendezte a darabot, azt azonban elfelejtette, hogy a rendezés mellett játszik is a műben. Az általa megformált Mignonnet ugyanis teljesen feleslegesen ácsorog a színpadon nagyjából az előadás háromnegyed részében. Az utolsó felvonásban elejt ugyan egy-két közepes szóviccet, de ez minden. Hasonló töltelék az első felvonás legelső jelenete is, amely lényegében Mignonnet és az inas részeg párbeszédéről szól. Nem tartalmaz fontos elemet, nem is vicces, sőt inkább kínos, ahogyan dülöngéléssel imitálni próbálják a delíriumos állapotot.
Ettől ? és attól, mennyire döcögősen indul a darab ? eltekintve összességében egy igazi francia komédia elevenedik meg a Turay Ida Színházban. A díszlet és a jelmezek pedig abszolút kárpótolnak minden apró hibáért. Az ember valóban úgy érzi, hogy a 19. századi francia fővárosban jár, és éppen egy pikáns botrány közepébe csöppen. Suzy Flute pedig valóban életre kel. Tényleg elhisszük, hogy egy hírhedt naiva, akiről lerántják a leplet.
Annak tehát, aki egy laza estét, valódi kikapcsolódást szeretne, tökéletes választás lesz ez az elődás, amely március 22-én, április 9-én és 27-én is megtekinthető a Turay Ida Színházban. Bár annak, aki jobban el akar mélyülni a füllentés művészetében ? vagy tovább megyek: a hazugság mestere akar lenni ?, csalódást fog okozni az előadás, mert hát hazudni tudni kell?
Fischer Viktória
Fotó: Turay Ida Színház
