Reggel kelt a vekker, én meg előre örülök, hogy hajnali kilenckor egyedül leszek a zuhanyzónál, nyilván senki nem olyan hülye, hogy dél előtt felkeljen. Ahogy azt Móricka elképzeli. Fél óra sorban állás a napon: így legalább örülök, hogy jéghideg a víz, mondjuk annak már kevésbé, hogy olyan a víznyomás, mint amikor az oldalára fektetett, félig üres ásványvizes palackon véletlenül nem csavarom be jól a dugót. De hát ezt nevezik, jobb híján, fesztiválfílingnek.
Emberből most sincs kevesebb, sőt, minden vonat tele van most érkezőkkel, telik a pótkemping is, és van sátor az út mentén és a borozó kertjében is. Szabadulunk is hamar a fesztiválterületről, de a város is tele van, nincs hely a borozókban, a közértekben fél órás sor áll - alaposan kinőtte magát a Hegyalja Fesztivál. Ehhez persze az is kellett, hogy a Sziget alulmúlja önmagát, metálfronton legalábbis - itt meg van Machine Head, Testament, Ignite, és minden, aminek normálisan a Sziget idénre megszűnt metálsátrában lenne a helye. Nem csoda, hogy a rockerek is Tokajba jönnek inkább.
De persze, ahogy csaknem minden fesztiválon, itt is itt van a magyar élvonal, alternatívtól világzenén át a metálig - örömmel vetünk egy pillantást erre is. Késve érkezni Besh o Dromra olyan érzés, mintha hullámzó tengerbe vetném magam: nem csak a fapadló hullámzik egyenletesen, hogy akkor is mozogjak a zene ütemére, ha éppenséggel kisujjam se mozdítom, de mind a ki-tudja-hány száz ember is egyszerre táncol. Fából is van szíve-lába annak, aki a Besh o Dromot tánc nélkül hallgatni bírja. Pedig a hangosítás olyan rossz, hogy ilyet én még Besh o Dromon soha nem hallottam: sebaj, úgyis tudjuk fejből az összes lemezt. Meg kicsit sok az instrumentális nóta, pedig amikor az angyali és arcátlanul fiatal Magyar Bori énekel, azért csak az az igazi. Meggyújtom a pipám, énekli, mi meg elalélunk tőle, ki tudja már, hányadszor.
