Korai képekről és alkimista attitűdről mesél a jubileumi Mulasics László-tárlat

A Hegyvidék Galéria és a Várfok Galéria közös tárlatvezetéssel mutatja be az együttműködésben megvalósult, nagyszabású jubileumi kiállításokat, amelyekkel Mulasics László (1954–2001) születésének hetvenedik évfordulójára emlékeznek. Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője április 13-án délután először a Hegyvidék Galériában mesél a festőművész korai, az 1980-as években készült, az új festészet expresszív jegyeivel fémjelzett műveiről, valamint néhány ’90-es években készült alkotásról. Ezt követően a Várfok Galéria kiállítóterében főként a ’80-as évek második felének, a ’90-es éveknek és a 2000-es évek legelejének munkáit, valamint az életmű egészét átfűző, alkimista alkotói attitűdöt ismerteti részleteiben.

Mulasics László (Szepetnek, 1954) a ’80-as, ’90-es évek hazai színterének meghatározó alakja volt, akinek pályája a ’80-as évek derekán indult; első alkotásai heves gesztusok által meghatározott figurális kompozíciók voltak. 1986-ban éles váltással elhagyta a figuralitást, megkezdődött a geometria térhódítása, és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezették az ókori viasztechnikához, az enkausztikához. A felhevített viasszal való alkotás az idők folyamán összeforrt nevével, Mulasics mesterévé vált a technikának. A ’80-as évek pszeudotérképeit, alaprajzait, archaikus építményeit a ’90-es években felváltották a művészettörténeti idézetek – vadászkutyák, griffek –, fizikai ábrák, csillagászati eszközök és diagramok. A ’90-es évek második felének motívumkezelése a Pattern and Decoration mozgalom örökségét hordozza, míg a képeken feltűnő írások, elméleti kutatások a konceptuális művészet felé közelítenek. Az utolsó évek élénk színei, az új életre kelt növényi ornamentika, vegyítve a tudományos ábrákkal vagy geometrikusabb struktúrákkal, egy újabb korszak indulásának jeleit mutatják, mely kettétört a művész korai halálával.

További információ itt található.