Helbing Ferenc a hazai szecessziós plakátművészet és reklámgrafika egyik legkiválóbb művelője volt. Neki állít emléket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása, amelyen a dekoratív nyomtatványoktól a plakátokon át a műalkotásokig az életmű minden szegmenségbe betekinthetünk.
Helbing bámulatos karriert futott be: nyomdászinasként kezdte a pályáját, de már húszas évei elejétől elismert és megbecsült tervezőgrafikus és kiállításokon gyakran szereplő művész vált belőle. Harmincéves korától az Iparművészeti Iskola grafika tanszékén tanított, majd 1927 és 1936 között az intézmény rektora volt. Művészeti munkássága jobbára az alkalmazott grafikához kapcsolódott: szecessziós stílusú könyvillusztrációkat, kötés-, címlap- és fedélterveket, ex libriseket, bélyeg-, bankjegy- és éremterveket, egyedi grafikai lapokat, díszokleveleket és plakátokat tervezett. Sokat ezek közül e mostani kiállításon is láthatunk.
Munkáinak fontos eleme az ornamentika: előszeretettel alkalmazta a szecesszió kedvelt elemeit, a népi hímzést idéző mintákat, a dekoratív, stilizált virágmotívumokat és az indákat. A Magyar Iparművészet folyóirathoz készített záródíszek és fejléctervek a magyar szecessziós jellegzetes példái. A népi motívumkincsből építkező, ornamentikus virágok hullámzó indákkal, kacskaringós szárakkal kapcsolódnak össze. Fejléctervei között találunk olyanokat is, amelyek geometrizáló, stilizáló jellegüknél fogva már sokkal egyénibb hangot pendítenek meg.
A következő falon Helbing azon munkáit látjuk, amelyeket a Rigler József Ede nyomdai intézet égisze alatt tervezett: plakátok, naptárak, étlaptervek, címkék, hirdetések kerültek ki a keze alól. A Kertész József Kőnyomdája számára készített naptártervei 1906-ból és 1907-ből a kőnyomás egy-egy pillanatát ragadják meg, a szecessziós keretek fenségessé varázsolják a jeleneteket. A színválasztás is izgalmassá teszi ezt a munkát: az élénk piros és kék árnyalatok vibrálóvá varázsolják a lapokat. Ezek alatt szerepel Helbing saját ex librise, amelyen őt látjuk munka közben. Mellette a Rigler József Ede Papírneműgyár céghirdető táblája látható, amelyen szintén önmagát örökítette meg az alkotó. Ez a lap is igazolja, hogy Helbinget milyen nagy becsülték ennél a cégnél.
A Kertész József Könyvnyomda számára készített 1906-os naptárterv az előzőeknél sokkal líraibb, finomabb alkotás. Rózsaligetben sétáló kecses hölgy a kompozíció főszereplője, aki épp egy virág illatába feledkezik. A stilizált lóheréket és a geometrikus vonalakat összejátszó keret miatt emlékezetes a Kovács József vendéglője számára készített étlap és borlap, egy másik étlapterv pedig egy kakas, egy fácán, egy hal, egy rák, valamint szőlőindák és virágmotívumok egybekapcsolása révén válik izgalmas kompozícióvá. Jellegzetesen dekoratív, kalligrafikus vonalrajzzal társuló, japonizáló síkdíszítmények, mustrás felületek, markáns fekete-fehér kontrasztok nagyvonalú alkalmazása jellemzi a Levélpapiros hirdetését is.
A kiállításon szerepel az Adria, a legfinomabb csontlevél és okmánypapír plakátja, ami Helbing legelső munkáinak egyike lehetett. A grafikus feladata egy már bevált termék plakátjának megtervezése volt. A kihívást nem az új arculat megteremtése, hanem az ismert ábrázolás újragondolása jelentette. Helbing kiemelte a matrózt a hangulatos kikötői jelenetből, és a figurába sűrítette az Adriához társított pozitív képzeteket. Így a korábbi régies, elavult ábrázolásból hatásos modern plakátot készített.
A kiállításon két lapot látunk az általa illusztrált Magyar hunmondák című kötetből. A magyar nép eredetmítoszai míves jelenetekben elevenednek meg a könyvben: lenyűgöző színvilágú, a litográfia lehetőségeit teljes mértékben kihasználó képek ezek. A Csaba útja kompozíció misztikus hangulatot kelt, míg az Emese álma a háttérben stilizált fasor és a motívumgazdag felületek által válik dinamikussá.
Korai munkái közül kiemelkedik a Beethoven-album bekötési táblájának terve, amelyen még felfedezhető a müncheni szecesszió és Franz von Stuck hatása. Helbing a német művész Beethovenről készített halotti maszkját adaptálta tervéhez. A falon látható még pár kötési terve: a Honi Ipar és a Daphne mellett a Művészet is. Ez utóbbin Helbing a középkori hagyományhoz nyúl vissza. A három pajzsból álló művészcímer a képzőművészet, a szobrászat és az építészet rokonságát hirdeti.
A kiállításon szerepelnek Helbing legismertebb és leghíresebb plakátjai is. A Heckenast Gusztáv zongoratermeit hirdető lapon egy műkedvelő, művelt asszonyt látunk a zongoránál. A tűzpiros ruhában ülő nő előkelősége, eleganciája figyelemre méltó. Az alkotás külön érdekessége, hogy a korábbi Adria-plakát betűtípusát gondolja újra.
Helbing Nápoly-körképet reklámozó plakátján a szecesszió jellegzetes elemei köszönnek vissza: stilizált, erős körvonalakat és élénk színeket használó, síkszerű a kompozíció. A Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi vásárt hirdető művén a modern iparművészet kulcsgondolatát, a művészetek és a mesterségek összekapcsolását jelenítette meg. A kiállított plakátok alapján nyilvánvaló, hogy Helbing előszeretettel készített allegorikus ábrázolásokat. Szintén a Magyar Iparművészeti Társulat egyik kiállítására készülhetett az a terve, amelyen kitárt szárnyú géniusz látható, egyik kezében szoborral, másikban a festészetet jelképező palettával.
Az 1901-es műcsarnoki kiállítás plakátján is a festészet allegóriáját jelenítette meg. Ehhez hasonló alak szerepel két emblématervén is: az előterekben egy női alak, mögötte félmeztelen férfi látható. Az arany háttérből előtűnő figurák attribútumai azonban eltérőek. Az egyik litográfián a női alak palettát tart, így a festészet allegóriájaként jelenik meg, míg a háttérben álló férfi a szobrászat szimbóluma. A másik változaton viszont már a férfi tartja a palettát, a nő egy grafikai mappát és egy lapot tart a kezében. Ezzel a tervével Helbing a grafika képzőművészettel való egyenrangúságát hirdeti.
Helbing 1914 és 1936 között eltávolodott az alkalmazott grafikától, és inkább tanári tevékenységére fókuszált, saját művészi ambícióira koncentrált, és állami megrendeléseknek tett eleget. E munkái inkább konzervatív, nemzeti szimbólumrendszerből építkező, a tradícióhoz és a múlthoz jobban kötődő alkotások.
Az első világháborúra reflektálva készítette el az Apokaliptikus lovak rajzát, ami egyértelműen Dürer-parafrázis. A világháború képes krónikája és A világháború története 1914–1915 című könyvtervei az embertelenség, a fenyegetettség hangulatát adják vissza. A tűzből előtörő római harci szekér és a mindent felégető groteszk lény drámaivá teszi ezeket a borítókat.
A kiállítás fő műve, az 1902-ben készült Álom a magyar litográfia egyik legszebb alkotása. Az egyszínnyomású lapon egy víziót ábrázol: lehunyt szemű nőt látunk, aki a mákvirágok ölelésében nyugszik.
Nyitókép: Álom. Egyszínnyomású litográfia, 1902 (Magyar Nemzeti Galéria)
A kiállítás december 6-ig látogatható.
